18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

POLITIKA- ÉS HIVATALTÖRTÉNET - Az ónodi országgyűlés történetéhez

tanácskozás tetté érlelődik, már el is jött az országgyűlés megnyitásának napja s Bercsényi, közvetlenül a Veni Sancte előtt természetesen már nem vállalja a dolgot. Már-már füstbe megy a rendek egyheti „munkájának" gyümölcse, már a legnagyobb gondban vannak, mikor végre Telekessy püspök, háromszori felkérés után, magára vállalja az üdvözlő beszédet.

47 Alig hangzik el a köszöntés, majd Rákóczi megnyitó beszéde, máris találnak a rendek egy újabb formalitást, amiről vitatkozhatnak. Akárcsak Szécsényben, itt is az a legfontosabb problémájuk, vajon Rákóczi és a szenátus, azután a főpapok és a főurak, végül a köznemesség és a városok követei külön-külön tanácskozzanak-e vagy se. Az egészből, a felső és alsó tábla elkülönüléséből csak azért nem lesz semmi, mert egyiküknek sincs bátorsága a fejedelem elé vinni a dolgot.

48 A tanácskozás, hála Rákóczi tekintélyének, együttes ülésben folyik tovább, a rendek növekvő türelmetlensége közepett; de mikor egy részük már hazaszökik, a többi még mindig formális kérdéseken lovagol, még a várva várt utolsó napon is van kedvük előhozakodni a titulusok s az öltözködés dolgával. Hosszasan panaszolják a főurak, hogy a címekkel sokan visszaélnek, alacsonyabb rangűak is „méltóságos" címet viselnek, eltűrve a szolgai hízelkedést vagy engedve annak. Büntetést kérnek a címbitorlókra, hogy ki-ki megmaradjon annak, ami, a szigorúbb, de boldogabb régi világ példájára. De végül is „Bercsényi uram... szaván nyugodtanak meg a Statusok, hogy csak atyafiságosan s barátságosan intsék meg egymást, hogy kiki nem rendéhez való titulusnak békét hagyjon". Akkor meg „az öltezetnek állapotja" került szóba, „hogy annak is rendi nem lévén: bársonyos ruhát is akármely renden való ember is felvenni hozzája illendőnek tartaná". A sok felesleges beszédnek ebben az esetben is Bercsényi józansága vet véget: a cifra öltözködés - mondja helyeslés közben - fényűző korunknak a bűne; mindnyájan egy és ugyanazon nemesi szabadságban élünk kivétel nélkül, senkinek sem tiltható meg tehát, hogy olyan ruhát hordjon, amilyet módjában áll megszerezni; de nem nemesekre, még ha tisztséget viselnének is, az a parancs áll, hogy őrizkedjenek a fényűző viselettől, emlékezvén sorsukra.

49 Rideg rendi elzárkózás és kicsinyes formalizmus üres szószaporítása nyomán így zsugorodik össze az a kevés idő is, ami a rendek kései megérkezése és sietős távozása között az országos jelentőségű ügyekre maradna. Vannak azután még apróbb, egyéni vagy partikuláris érdekű ügyek is, melyek mindegyike időt emészt és erőket fogyaszt: Bártfa város követei azon vitáznak a Sáros megyeiekkel, hogy kötelesek-e a megye zászlaja mellé őrt állítani, vagy sem;

50 nem felejtődik el persze a császáriak elkobzásaitól szenvedett kuruc birtokosok dolga sem;

5 a Perényi család abaűji örökös főispánságát oly sokra méltatják, hogy külön articulust alkotnak felőle; a fogoly Forgách Simon ügyét kétszer is előhozzák, méghozzá nem is nyilvános 4

'Itinerarium 16-17. §.; Bártfai napló, i. h. 124-130. Áldásy nyilván túlbecsüli a rendek „munkájának" értékét, mikor az előterjesztések összeállításával foglalatoskodó Rákócziról azt írja, bogy a rendekkel egyidcTben ő sem maradt létlen. (Századok 1895, 628-629.) 48

Bártfai napló, 133-134.; Szécsényre: Rákóczi tár, I. 424. 4!l

„Siqui tarnen nobiles non essent, etiamsi officiis fungantur, ut a cultu splendido abstineant, suae sortis memores, jussit." Itinerarium 39. §., Vö. Bártfai napló, 171-172. r,0

Bártfai napló, 127-128. S''Uo. 135.