18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

POLITIKA- ÉS HIVATALTÖRTÉNET - Az ónodi országgyűlés történetéhez

ülésben, úgyhogy Rákóczit végkép elhagyja a béketűrés.

32 Viszont ha olyan országos jelentőségű éigyekre terelődik a szó, melyek a rendek személyét, partikuláris érdekeit, privilégiumait közvetlenül nem érintik, mihelyt az államigazgatás igazi munkája következik, amit pusztán szóval már nem lehet győzni, a „státusok" egyszerre kezdik unottan szemlélni a dolgokat. A fejedelmi előterjesztések, majd a manifesztum felolvasását, Rákóczi, Bercsényi és mások beszédének végét alig győzik kivárni; felpanaszolják, hogy az articulusok felolvasása estig, „vontattatik", s nem felejtik el újra meg újra megjegyezni, mennyire untatja őket mindez.'

3 „Csak ingyen töltettük azon napot"

54 - sopánkodnak, ha rájuk nézve (de egyszersmind saját hibájukból) nem történik semmi nevezetes dolog. Pedig éppen nekik maguknak van legnagyobb részük a tárgyalások elhúzódásában: ha őket közvetlenül érdeklő ügyek keréilnek tárgyalásra, se vége, se hossza a hozzászólásoknak. Rákóczi ugyan igyekszik tőle telhetőleg gátat vetni a sok beszédnek s végtelenbe nyúló vitatkozásnak: a rendelkezésre álló időt, amennyire lehet, kihasználja s maga inkább távolmarad az édesekről, a szenátus tagjaival dolgozik (pl. az articulusok megszövegezésén), de ugyanakkor, Sennyey kancellár révén, gondoskodik a rendek foglalkoztatásáról is, hogy az idő ne teljék hiábavaló fecsegessél." Nemegyszer kénytelen félbeszakítani s másnapra halasztani a tárgyalást, amikor a szőnyegen forgó kérdés szálai a hosszas és szenvedélyes vita során végképp összekuszálódtak. De többnyire ez sem segít, a „feles vitatkozások", melyekről a kassai gyűlés naplója

3

*' is bőven tanúskodik, Ónodon sem tartoznak a ritkaságok közé, s legtöbb ülésnek mottójául kívánkozik a pozsonyi napló önkéntelenül elejtett szava: „Permulta proposita, pauca conclusa. '° Amikor az ítélőtáblák felállításáról folyik a tanácskozás, egyszerre innen is, onnan is előjönnek az ügyvédek, akik addig kénytelenségből hallgattak a háborús időben; jogi formalizmussal teli sokféle véleményüktől, érvüktől Rákóczi valósággal megcsömörlik.

38 A törvények megszövegezése során is tudákos, kákán is csomót kereső juristák bújnak elő mindenünnen, mint eső után a gomba, s szinte minden articulusnál hosszadalmas vitát idéznek elő szörnyű időpazarlással.

39 Bercsényi egyszer már nem is állhatja meg, hogy rá ne förmedjen a „csácsogókra": jó volna tudni, vajon Attilának, mikor kijött Scythiából, hány ilyen üres szózagyvalékkal megáldott sáfára lehetett? Nem a sok haszontalan szó, tettek kellenek ide! A rendek oly váratlanul éri ez a minden ékesszólás ellenére is merész r,2

Uo. 137, 140.; Itinerarium 17. §. '\,Pertongum manifestum", „nagy sok enarratio" (Rákóczié), „prolixius, sok beszéd" (Bercsényié), „taediose", „cum taedio regnicolarum", „post longam taediosamque expectationem" etc. Itinerarium 35, 38, 39. §., Bártfai napló 139, 144, 168, 171. stb. •

r

'

4

Bártfai napló, 124. ''Itinerarium, 32, 33, 38, 27. §.: „ne vero hoc quoque temporis spatium inaniler sermocinantibus efflueret", mondja éppen a rendiség egyik képviselője. r,(

'Ld. Wellmann Imre. Az 1707. évi kassai gyűlés tárgyalásai. Levéltári Közlemények XIII. 1935, főleg 44-45, 71-72. "Itinerarium 31. §. :,8

„Cernere erat, Procuratores qui his lumulluosis temporibus ora clauserant hinc inde prosilire in medium, et diversis opinionum cumulis Principem morati sentimenta sua ad nauseam vendebant." Itinerarium 30. §. l9

„Ad omnium ferme articulorum apicem scioli et contentiosi juristae... acuminose, cum temporis enormi dispendio, disceptabanl." Itinerarium 37. §.