18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

MÓDSZERTAN - Agrártörténelmünk módszerének kérdéséről

núságainak felhasználásával lehet a modern magyar közgazdasági tudománynak igazán nemzeti tartalmat adni, s belé a nemzeti szellem frissen pezsgő vérét átömleszteni", csak így válhat az igazi önálló tudománnyá. S ösztönzésére egy évvel a Gazdaságtörténelmi Szemle megindulása után létre is jön a Magyar Közgazdasági Társaság gazdaságtörténeti szakosztálya - sajnos, elég kevés eredménnyel/'

4 Tulajdonképp Acsádyn volt a sor, hogy a maga szabta messzemenő, nagyigényű elvi követelmények teljesítésére gyakorlati példát mutasson - ám a nekik megfelelő, szorosan vett gazdaságtörténet-írásig eljutni neki is alig sikerült. Láttuk, az oly fontosnak s vonzónak leírt célt maga is mindenekelőtt a művelődéstörténelmen keresztül iparkodott megközelíteni. Érdeklődésének fő tárgyát így írta körül: „ami a civilisatio általános menetének s ami ebben fő helyet foglal el: a nemzeti gazdaságtörténet minden ágának földerítésére szolgál", „az általános művelődés mozzanatai, főleg a gazdasági állapotok s az eddig teljesen mellőzött jobbágyosztályok". o;

' Valóban, első, teljes művelődéstörténelem igényével megírt munkájának szélesebb tárgyköréből a további tanulmányok során elmaradt a legelső és legutolsó: a terület s a közműveltség kutatása, maradt tehát a népesség, az államszervezet, a társadalom és a „közgazdaság". Közülük igazában épp ez utóbbi mező közvetlen művelésére jutott legkevesebb hallatlan munkabírásából,

36 mint ahogy meglepő módon - Tagányi földközösség-tanulmányát sem értékesíti, s a mezőgazdaság fejlődéséről általánosságoknál alig mond többet késői szintéziseiben.

37 Az államszervezet körébe elsősorban pénzügytörténeti munkái vágtak, a társadalomtörténetet pedig egyelőre már szintén említett birtoktörténeti tanulmányai képviselték. Nagy buzgalommal látott ezenfelül népességtörténeti tanulmányokhoz: idevágó munkáival a népesség mint „hazánk közgazdasági viszonyainak szempontjából is fő fontosságú tényező" vonul be történettudományunkba.'

8 S ami még fontosabb: ennek révén — főként megint elvi síkon - a népesség számra legnagyobb rétege: a nép, a milliónyi tömeg is megindul azon az úton, hogy méltó helyet kapjon a magyar történelemben. Láttuk, Fraknóinál bukkant fel először a meglátás, hogy míg a múlt politikai berendezkedésében s fejleményeiben a társadalomnak csak vékony felső rétege részesedett, a gazdasági élet köre a nagy tömeget is magába ölelte, s így csupán ez utóbbiban tükröződik az egész nemzet műveltsége. Acsády e gondolatot lelkesen teszi a magáévá, sőt olyképpen fűzi tovább, hogy a nemzeten belül a nép kerül a gyújtópontba. Első nagyobb pénzügytörténeti tanulmányában még azt hangoztatja, hogy az adózás „fényt áraszt az egész időszak politikai, gazdasági és polgáriasodási viszonyaira", valamennyi társadalmi rétegre. A hangsúly azonban, még a gazdaságtörténet egészét átfogó szemhatár nélkül, csakhamar a népre tolódik: „A nép ""NgSz 1888, 18, 818. 1. - Uo. 1889, 455-7. 1. - KKSz 1893, I. 17-9, 24. 1. - MGSz 1895, 137-8, 140-2, 157-8. 1. - Közgazdasági Lexikon, I. 714-7. 1. r,r

'NgSz 1889, 445.1. ''''Magyarország Budavár visszafoglalása korában, a közgazdasági fejezet munkásosztályokkal foglalkozó pontja. - Nógrád vármegye termése 1574-ben. MGSz 1894. - Magyar gazdasági élet 1720ban. Uo. - Magyarország népessége a pragmalica sanctio korában. Magyar Statisztikai Közlemények XII. Bp. 1896 (az inkább adatközlő jellegű függelék). L.: A magyar birodalom története I—II. Bp. 1903-4; A magyar jobbágyság története, uo. 1906. :,8

A jobbágynépesség száma a mohácsi vész után, 3. 1. - Magyarország népessége... - NGSz 1888, 16, 21-37, 824.1. - Uo. 1889, 443. 1.