18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)
MÓDSZERTAN - Agrártörténelmünk módszerének kérdéséről
nagy tömegei - írja -, a nemesi kiváltság bástyáin kívül álló rétegek, mint aktív tényezők, főleg az adóügyben lépnek be nemzeti történetírásunk keretébe. Itt övék a főszerep." Az egész gazdaságtörténetre kivetített elvi fejtegetései között is találunk olyanokra, melyek a teljes társadalmat magukba ölelik, de a nép addigi elhanyagolásából önként adódik, hogy azután ez kerül az első sorba. A gazdaságtörténelemben - úgymond - „az össznemzet életereje sokkal impozánsabban nyilvánul, mint a politikában, hol mindig egyes osztályok vitték a vezérszerepet". Ez a stúdiuní segített ahhoz a felismeréshez, hogy az állam a múltban sem csupán egyik társadalmi rétegen nyugodott, s hogy „a polgárosodás nem kizárólag egyes emberek műve, hanem az összességé, melynek van ugyan vezérre szüksége, mely nélkül azonban nagy alkotások éppoly kevéssé jöhetnek létre, amint a lángelme sem nyerhet csatát hadsereg nélkül". Amíg a történetírás a nemzetnek csak egyes elemeivel törődik, nem lehet igazán nemzeti tartalma; hogy az egész nemzet állapotát megismerhessük, „le kell bocsátkoznunk a nép legalsóbb osztályainak mélyébe, s a százaké mellett a százezrek helyzetét is szemügyre kell vennünk, hogy bújával, örömével megelevenedjék előttünk a régi idők egész társadalmi és gazdasági éle. » 59 te . Amíg azonban a közfelfogásból hiányzik a munkásosztályok kellő megbecsülése, addig történetírásunk a nemzet legszámosabb s leglényegesebb elemét: „magát a népet valósággal kifelejti a történelem keretéből. Amint Verbőczy populus-ának fogalmából éppen a tulajdonképpeni nép hiányzik, amint a nagy tömegek századokon át kívül maradtak az alkotmány korlátain, aképpen kihagyatnak azok ma is történetünkből", „ma is történeten kívül álló népelemcknek" mondhatók. Egyik oka ennek, hogy életük kevésbé nyilvános, tevékenységük folytonos s nem annyira dicsőséges - ezért róla kevés írott nyom maradt (csakhogy a tettek megvannak, facta loquuntur!) -, s hogy közszereplés, társadalmi tekintély s az állam sorsának irányítása dolgában messze maradnak az uralkodó osztályok mögött. A másik, hogy hiába vált 1848-ban - mint mondja - egyenlővé s egységessé a nemzet, történetfelfogásunk a rendiség szűk világában, zárt légkörében vegetált tovább, a társadalomnak csak egyes elemeivel törődött, tudomást sem vévén új problémákról, gazdaságtörténetről, melyben a nép lép előtérbe. De „míg történetírásunk eddig csak a felsőbb rétegekkel foglalkozott, s kizárólag bennük látta a régi magyar nemzetet, a gazdaságtörténet e felfogást teljesen tévesnek bizonyítja". Rendi történelemből a gazdasági felfogás formálja nemzetivé a történetírást, midőn - a történés elsősorban cselekvés, legdúsabb kútfeje pedig a munka lévén - nem a politikai jogokban, hanem a munkában való részesedésre fordítja figyelmét; a munkaszervezetben ugyanis helye volt minden társadalmi osztálynak. Ez adja a gazdaságtörténelem nagy nemzeti jelentőségét: nélküle a történetírás köréből továbbra is száműzve lenne a munkásnép, mely szintén az isten képére van teremtve. 60 Itt kapcsolódik e fontos fejtegetésekbe a munka szerepének méltatása, mellyel előzőleg már Villányinál és Hermannál is találkoztunk. A történetírás '""•'Magyarország pénzügyei, 3-4, 207. 1. - NgSz 1888, 823, 877. 1. - Uo. 1889, 448. 1. - A jobbágynépesség száma, 3. 1. - Két pénzügytörténelmi tanulmány, 153. 1. - Közgazdasági Lexikon, I. 715. 1. '"NgSz 1888, 17, 19-20, 823. 1. - Uo. 1889, 443-4, 454. 1. - Két pénzügytörténelmi tanulmány, 153. 1. - Régi magyar birtokviszonyok, 81-2, 148. 1. - MGSz 1895, 138, 140-1. 1. - Közgazdasági Lexikon, I. 71 5-6. 1.
