18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

MÓDSZERTAN - Agrártörténelmünk módszerének kérdéséről

tanulmányait s főképp Domer Béla könyvét, mely az 1900-as évek állapotának ismertetésén túl mélyen bevilágít az erdélyi szászok hajdani agráréletébe.

42 A pozitivizmus jelentősége nem merült ki abban, hogy az adatok tömegével gazdagította történeti ismereteinket: nem kevésbé fontos, hogy a néptömegek életének, alkotó munkájának méltánylása felé is egyengette az utat. A művelődéslörténelem már kezdettől fogva annak lehetőségét is magában hordozta, hogy a história gazdasági múltunk ábrázolása révén szociális tartalommal teljék meg. E részben, mintegy a liberálisok törvényekbe s alkotmányos küzdelmekbe rögződött politikai szemléletével hadakozva, már a hatvanas évek elején igen megszívlelendő megállapításokra jut a fiatal Fraknói Vilmos. Úgy véli, a nemzet egészének: a társadalomnak közélete a politikai történetet, magánélete pedig, a közgazdaság, életmód, szokások, szellemi műveltség és vallás rajzával, a művelődéstörténetet alkotja, s ez utóbbin belül különös hangsúly esik a gazdasági jelenségekre. „Szokás — úgymond - ...a népeknek műveltségi fokát a mezei gazdászat, műipar és kereskedés mikénti állásából meghatározni. És helyesen, mert azon körülmények között, melyek századunkat jellemzik, az egyeseknek, a nagy tömegnek csakis e téren van hatásköre, csakis e téren munkálkodik az egész nemzet ...az alkotmányos intézmények és kormányformák, ezek kifolyása a törvényhozással az aristokratia (nevezzük ezt akár szelleminek, akár anyaginak) kizárólagos befolyása alatt állván, ezekből az egész nemzet mint ilyennek műveltségi állapotára következtetni nem lehet." „A közgazdászat első és legnagyobb fontosságú tényezője a mezei gazdászat, a földművelés. Mert ezáltal ver erős gyökeret a nemzeti műveltség."

43 Maga Fraknói ez első munkáján túl nem iparkodott levonni elvi állásfoglalásának gyakorlati következményeit. Másoknál azonban egy idő múlva kétfelé is jelentősen tovább gyűrűzött az, egyik oldalon a munka történeti megbecsülése, másik oldalon a népi szemlélet meggyökerezése irányában. Két évtizeddel Fraknói után Villányi Szaniszló a művelődéstörténet kutatását a gazdasági élet jelenségeire összpontosítja, jellemző című munkájában „Győr megye és város anyagi míveltségé"-ről óhajtván számot adni, „kiváló tekintettel a szorgalmi néposztály társadalmi helyzetére". A mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem kérdését döntőnek tartja, hiszen „a becsületes munka által szerzett közvagyonosság természetes feltétele anyagi és szellemi haladásunknak". Mély meggyőződése, hogy „a munka körül forog az emberiség egész fejlődéstörténete", s e fejlődésben „valóságos világtörvényt" vél felfedezni. Még tovább megy egy lépéssel, mégpedig egyenesen a tág értelemben vett agrártörténelem irányában, Herman Oltó műve: „A magyar halászat könyve", mely a bontakozó néprajztudomány segítő kezét nyújtotta agrártörténészeink felé. Ugyanabban az évben látott napvilágot, mint Wenzel száraz rendszerezése, s ez az Rodiczky ].: A magyar méhészet múltjából. Bp, 1892. - US: A juhtenyésztés múlt és jelen irányairól. Uo. 1904. - US: A takarmánytermesztés kézikönyve. Uo. 1882. - US: Beiträge zur Geschichte, Statistik und Bibliographie der wichtigsten Culturpflanzen I. die Kartoffel. Wien 1878. - US: Entwicklungsgang der ungarischen Landwirtschaft von Carls III. Regierungsantritt bis auf unsere Tage. Wochenblatt für Land- und Eorstwirte 1873. - Ruisz Gyula: A mezőhegyest állami ménesintézet alapításának történetéről. Bp. 1888. - Említésre méltó monográfiák még: Sőtér Kálmán: A méh és világa, II. Uo. 1908. - Dorn er B.: A sertés Magyarországban. Uo. '1908. - US: Az erdélyi szászok mezőgazdasága. Uo. 1910. "Franki V.: A magyar nemzet műveltségi állásának vázlata, 204, 207-8. 1.