18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

MÓDSZERTAN - Agrártörténelmünk módszerének kérdéséről

tetteit könnyebb megragadni, s színesen, hatásosan ábrázolni, mint a névtelen tömeg többnyire zajtalan, nyomot alig hátrahagyó, nehezen érzékelhető életfolyamatait. Mily roppant forrásanyagon kell a kutatónak átrágnia magát, mennyi statisztikai jellegű anyagot kell hosszadalmasan összeszedegetnie s elemeznie, míg a kollektívum anyagi helyzetérői-munkájáról valamennyire is kerek képet adhat! S amíg a göröngyös úton előreküzdi magát, ott leselkedik s a meredek ösvényről letérni készt a könnyebb, vonzóbb, sikeresebb műfajok csábító vonzása. De ha mégis vállalja a kutató-elemző-rendszerező-értékelő munka súlyos próbatételeit, s az eredmények összegezéséig sikerül jutnia, feldolgozása az olvasóközönség körében akkor is jóval csekélyebb visszhangra számíthat, mint a politika csillogó, fordulatos eseménysorainak mozgalmas előadása. A tudomány emberét persze mindezért kárpótolja, ha a gazdasági-társadalmi fejlődés széles kútfőbázisára törvényszerűségek szilárd épületét emelheti. De az agrártörténelem mezején, hol a természeti tényezőnek viszonylag nagy a szerepe, s ez oly sokszínű változatossággal bomlik ki a helyi adottságokban, a fejlődés törvényszerű vonásainak megállapításáig eljutni éppen nem könnyű feladat. A magyar agrártörténelem küzdelmes bontakozása

9 sokat elárul e nehézségekből. Az elmondottak után érthető, ha a feudális kor magyar földön sem kedvezett a gazdaság- és társadalomtörténet-írás kialakulásának; ennek szárnybontogatása mindenütt a kapitalista fejlődésnek járt a nyomában. De hazánkban még a feudalizmus bomlása idején is kevéssé voltak adva az anyagi múlt feltárásának társadalmi feltételei: a városfejlődés hátramaradottsága miatt hiányzott a számottevő polgári osztály, mely a gazdaságtörténet kutatását kézbe vegye. A vékony, erőtlen polgárság különben sem tudta kivonni magát az úri életforma vonzása alól, mint ahogy a tőkés viszonyokat is még hosszú ideig át- meg átszőtték a feudalizmus maradványai. így az első agrártörténeti próbálkozások a részben plebejus, részben nemesi származású értelmiség köréből indulnak útjukra. Elsőnek a felvilágosodás nagy előkészítője: Bél Mátyás szakít tudatosan az egyoldalú politikai ábrázolással. Nagy történeti-földrajzi művében addig szokatlan gondot fordít gazdasági tényezők és jelenségek leírására; s nincs benne semmi meglepő, hogy nem láthatott napvilágot már tárgyánál fogva is merészen újszerű parasztságtörténeti tanulmánya, melyben nem habozott kimutatni, hogy a paraszt is ember, s az embernek egyik legfőbb kincse a szabadság.

10 Utána fél évszázadba is beletelik, míg úttörése - II. József országlásának ösztönző légkörében - folytatóra talál. Kollár Adám Ferenc társadalomtörténeti fejtegetéseivel csaknem egy időben lép fel forradalmi jelentőségű parasztszemlélctévcl Tessedik Sámuel, akinek feljegyzéseiből azután egy parasztközös°Az alábbi áttekintés korántsem lép fel a magyar agrártörténet-írás történelének, az idevágó munkák kritikai mérlegelésének és tartalmi értékelésének igényével. Csupán arra kíván a főbb pontokon rávilágítani: amíg küzdelmes kialakulása során a maga lábára állhatott, agrárlörténelmünk - illetőleg ami előzményének számítható - miben látta feladatát, hogyan próbálta azt megoldani, s mindebből milyen fontosabb módszerbeli tanulságok adódnak. Az első önálló lépések megtételétől: a századforduló idejétől kezdve be kell érnünk csupán sommás utalásokkal azokra a speciális agrártörténeti tanulmánycsoportokra, amelyek módszer tekintetében számottevő gazdagodással jártak. °M. Belius: Notitia Hungáriáé novae historico-geographica, I-IV. Viennae 1735-1742. - Uó~: De Servitute Hungarica. (Kézirat az Esztergomi Egyházmegyei Könyvtárban, kiadása előkészületben.)