18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

MÓDSZERTAN - Mezőgazdaságtörténetünk új útjai

rendszeres fejést (mely a gulyánál hiányzott) és tenyészbika-vásárlást, addig a juhtartás terén csak a merinó-birka elterjedése hoz hasonló belterjesebb elemeket. Ekkor, a XVIII. század végén meginduló gyapjúkonjunktúra idején a földesúr az árendátoroktól rendszerint a maga kezébe veszi a tejtermelés rovására immár teljesen előtérbe jutott gyapjúhasznot, s a belőle származó nagy jövedelem a juhtenyésztésnek addig soha nem látott kiterjesztésére indítja. Az allódium a gabonatermelés és a birkatenyésztés fokozódó expanziója jegyében éri meg a XIX. század küszöbét, külterjesen művelt szántóföldek és messzenyúló, a jobbágyföldre is átátcsapó juhlegelők a jellemzői éppen abban az időben, amikor a rendelkezésre álló nagyobb tőkével és munkaerővel a nyugat felől beköszöntő nagy mezőgazdasági vívmányok meghonosítására volna hivatva.

39 Ha a nagybirtok a majorsági üzemnek e nekilendülő korszakában is ilyen extenzív módon, primitív eszközökkel szolgálja a mezőgazdasági feleslegtermelést, annál kevésbé várható intenzívebb, fejlettebb gazdaságtechnika a korábbi idők allódiumától. Még a XVI. században - amikor a nagybirtokos irányt változtatott energiája a mezőgazdálkodást nagy erővel kapcsolja be a forgalomgazdaság vérkeringésébe, s ezzel az agrárvilág mezejéről egyszerre hatalmas feleslegek ömlenek a piacra, hogy erőteljesebb mozgásba hozzák a gazdasági életet -, még az allódium e korábbi, első virágkorában is csak néhány szerény haladottabb elemet hoz a gazdálkodásba az xijkori fejlődés magával ragadó lendülete. De alig telik bele egy század, máris beáll a hanyatlás, a pangás időszaka, a friss kezdemény elfonnyad a XVII. században fellépő mezőgazdasági dekonjunktúra fülledtebb levegőjében; az egyszer létrejött formák többé nem tűnnek el, tengődnek ugyan tovább, de csak a jobb eladási lehetőségek egy-egy szabadabb szellőjének érintése nyomán lobban fel néha pislákoló életük. S mikor végre eljön a XVIII. század vége kedvező piaci viszonyaival, az új feszítőerők egyelőre csak expanzív irányban tágítják a megújhodott allodiális üzem kereteit, mind a földművelés, mind az állattenyésztés terén csak fokozottabb hangsúlyt nyer a legextenzívebb üzemág, s a gazdálkodás csak a felületen terjeszkedik tovább, távol a föld elmélyültebb kihasználásától. Az allódiumnak e kezdetben magasra törő, majd visszahajló s aztán újra felfelé ívelő pályafutását híven tükrözi a gazdálkodás módján túl annak eredménye, egy-egy uradalom termény- és pénzjövedelme, ennek megoszlása s felhasználása is, úgy, amint az a számadások nyers adataiból, ezek feldolgozásszámba menő, megfelelő csoportosítása révén elénk tárul. Az allodiális fejlődés mindenkori előrehaladottsága csak úgy mérhető le igazán, ha a primitív és rendszertelen elszámolásokból sikerül kihámozni, hogy mi volt egy-egy uradalom termény- és pénzjövedelmeinek aránya, miből s honnan folytak be azok, milyen célokat szolgáltak, s be- és kiáramlásuk során mennyiben kapcsolták a nagybirtokot kívülálló tényezőkhöz. A XVI. század személyes földesúri gazdaságának még csak alig bontakozó számadásaiból a gabonatermelés döntő súlyánál alig következtethető ki egyéb, de ugyanakkor a lépten-nyomon felbukkanó gabonafeleslegek világosan kijelölik az allódium rögös útját. Még több gabona vesztegel tétlenül, s hagyományozódik át későbbi gazdasági évekre a XVII-XVIII. századnak az önellátás szintje felé visszahanyatló :,

''Az állattenyésztésre 1. Komoróczy, 64-65., 83-84. 1.; Tholt, 23., 53-58. 1.; Csapody, 21., 46-49. 1.; Jármay-Bakács, 40-41. 1.; Gerendás, 12-13., 119-35.1.; Wellmann, 147-60. I.