18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)
MÓDSZERTAN - Mezőgazdaságtörténetünk új útjai
nyomaira, azt sem kell mindjárt és kizárólag haladottabb szellemre, a földesúr javító szándékaira visszavezetni, hiszen, mint nem egy adat tanúsítja, az uradalom gyakran kénytelen a trágyázáshoz folyamodni, miután a parasztok az allódium kibontakozása idején már elfoglalva tartották a jó földeket, a földesúrnak elhagyott, puszta, sovány parlagokat hagyva vissza. A fejlődésnek itt sem mindig újító akarat, racionálisabb szellem a mozgatója, ez inkább csak a követelményt fejezi ki instrukciók formájában; a való élet gyakran csak a szükség kényszerítő erejének engedve tér le a hagyományok kitaposott útjáról. Sárváron még csak ott trágyáztat a XVII. század földesura, „ahun kelletik", s a rossz földek mégis sorra merülnek ki; pedig Révay Judit jól tudja, hogy „a majorságnak legfőbb része a ganéjoztatás". Az alsólendvai uradalom is csak a szőlőket trágyáztatja rendszeresen - az egyikben külön erre a célra tart jószágot - s egyébként csak utasítás írja elő a „felsőországi módra" való trágyázást. Valóban, szemben az Alföld sokat pihent televényével, mely még évtizedeken át elbírta a rablógazdálkodást, a Felvidék soványabb és szűkösebb talaja az, amelyen először találkozunk az elhasznált táplálóanyag rendszeres pótlásával. Az a „ganajozás", ami Nádasdy Tamás birtokain, vag)' 200 évvel később a gödöllői szőlőkben és soványabb homokokon folyt, nem is hasonlítható a garamszentbenedeki uradalom viszonyaihoz: itt a XVIII. század végén ezerszámra indultak a trágyával megrakott szekerek majorokból, akiokból az allodiális szőlőkbe, parlagokra, földekre, s ha mindez nem lett volna elég, szalmáért trágyát vásároltak a jobbágyoktól, terjesztve egyúttal ezek körében is a haladottabb gazdálkodás elemeit. 34 Az igazi haladást csak a takarmány- és kapásnövények termesztése s a vele együttjáró racionális állattenyésztés és intenzív trágyázás hozta volna magával; csak ez lendíthette át a gazdasági életet a háromnyomású rendszer tradicionális korlátain a föld okszerűbb és elmélyültebb kihasználása s a munka és a jövedelem egyenletesebb eloszlása felé. Mindezt azonban még a szakirodalom is csak egészen bátortalanul kezdte megpendíteni a XVTII. század vége felé, s ennélfogva az életben még sokkal később valósult meg. Gödöllőn a XIX. század első éveiben, a földközösség lassú elmúlásával egyidőben megjelenik ugyan a lóhere, de ez inkább kivétel még; az általános helyzetet valójában Mátyási Józsefnek, a kisnemes főispáni titkárnak szavai tükrözik, aki német földön jártában lekicsinylő sajnálkozással állapítja meg, hogy ott „minden pihentetés nélkül ugyanazon föld sanyargattatik". 3; ' Neki, mint a magyar gazdáknak általában még a hagyományos, egyoldalú gabonatermesztés az ideálja, úgy, amint az a háromnyomású rendszer keretei között folyik, kezdődve ősszel az ugar harmadik szántásával s a búza, rozs, kétszeres, esetleg az őszi árpa elvetésével. A megművelés egészen a XIX. századig meglehetősen felületes és hanyag: az eke csak 3-4 ujjnyira hasítja fel a talajt, s meglehetősen tökéletlenül végzi ezt is, hiszen fából való, szántóvassal és csoroszlyával ellátott, jobbágy készítette, primitív szerszám, s hiába húzza hat ökör, ezek jó munkát sem a jobbágy, sem a béres kezében nem végezhetnek. Tisztátalan a vetőmag is, teli konkollyal, gyommaggal, javítására, bővebb hozamú mag vételére csak itt-ott történik kísérlet; S 'A trágyázásra s a földművelésre általában 1. Komoróczy, 71-73. 1.; Tholf, 32., 38., 40., 53-54. 1.; Csapody, 5-10.^37-38. 1.; Gerendás, 7-14., 92-93., 98., 101., 120.1.; Wellmann, 131-36. 1. Hr 'Idézi Gerendás, 13. 1.; Gödölló're 1. Wellmann, 147-48. 1.
