18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)
POLITIKA- ÉS HIVATALTÖRTÉNET - Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század eleji kormányhatóságokban
De bármennyi ellenmondás mutatkozott is az elsőbbség bonyolult problémájának rendezésében, nagy eredménynek számított már az is, hogy a dolog valahára s valamennyire szabályozódon. Ideje volt már, hogy a praecedentia régóta vajúdó, sokat vitatott kérdése végre nyugvópontra jusson: a mögüle ki-kirobbanó társadalmi és politikai feszítőerők szembefordították, gyűlölködő, egész életre szóló ellenségekké tették a hivatalnoktársakat, pártokra szaggatták s féltékeny vetélkedésbe sodorták a kollegiális testületeket, melyeknek éppen egyetértésben kellett volna összeműködniük. Egyesek és hatóságok nagyon is sok időt és energiát öltek bele ma talán lemosolygott, de a kor szemében sokszor a vezető társadalmi rétegek, sőt az egész ország sorsára nézve fontos rangkérdésekben. S ez a túlzott elmerülés üresnek látszó, aprólékos formalitásokban, a szubjektív szempontok túltengése a tárgyias ügyintézés rovására annál súlyosabban esett a latba, mert az új magyar központi hatóságok működésében az igazi, elmélyülő, hivatásszerű munka szempontjából e kezdő időben amúgy is sok volt a kívánni való. Nem véletlen, hogy a király éppen egy elsőbbségi vita eldöntéseképpen írta a kancellária javaslata mellé ezeket a tárgyra látszólag nem tartozó, nem is jól megfogalmazott szavakat: „Piacet et admoneantur consiliarii de diligentiore frequentatione et ne iuxta instruetiones et praestitas (!) iuramentum se ab consilio absentent nisi praevia licencia." 9 ' A tanácsosok valóban nagyon is el-elmaradoztak, bár törvény, utasítás és rendelet unos-untig előírta a hivatalos idő betartását; s egy-egy elintézetlen elsőbbségi kérdés csak csökkentette az ülések megkívántnál améigy is kisebb látogatottságát. Tudjuk pl., hogy gr. Zichy Károly mindaddig meg sem jelent a helytartótanács üléseiben, amíg rangvitája el nem intéződött, s ekkor is, eskütétele után közel nyolc hónappal, nyomatékosan fel kellett őt szólítani hivatali munkájának haladéktalan megkezdésére 98 (ami azonban csak újabb másfél hónap múlva történt meg). Az efféle huzavonák valóban nemcsak az udvar érdekeinek nem feleltek meg, hanem az ország javát is hátráltatták; a tisztviselők személyén s a hatóságok működésén túl tehát a köz érdeke is megkívánta, hogy a praecedentia-kérdés rendezésével a hivatali kötelességteljesítés ilyen hiányosságainak a jövőre nézve eleje vétessék. A magyar hivatali élet gyermekcipőben járt még, ekkora fényűzést, időben és energiában, nem bírt volna el hosszabb ideig; az egész ország sínylette volna meg, ha az elsőbbségi huzavona továbbra is kölöncként nehezedik amúgy is botladozó lépéseire. 1941. Klny. a Levéltári Közlemények XVIII-XIX. évfolyamából, Budapest, 1940-1941. 250-303. p. n7 Orig. ref. 1726: 10. n8 Zichy a helytartótanács tanácsjegyzőkönyveinek tanúsága szerint 1726. szeptember 6-án telt esküt, de az üléseken jelenlevők névsorában csak 1727. jún. 16-án kezd szerepelni: a megjelenésre 1727. ápr. 29-én szólították fel. (Ilelylartótan. Expeditiones 1727. ápr. 29.)
