18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)
POLITIKA- ÉS HIVATALTÖRTÉNET - Az ónodi országgyűlés történetéhez
vaknak s özvegyeknek és szegénységnek szüntelen könnyhullatásai, siránkozási és - í • „97 sanyarusagi. Az ismeretes turóci ügy, mely e memorandumok nyomán kirobbant, a legmélyebb pontján világítja meg a rendek és Rákóczi közt tátongó szakadékot. Szavak és tettek, állhatatlanság és kitartás, kishitűség és lelkesedés, egyenetlenség és fegyelem, önzés és közérdek roppant feszültsége véres eseményekben nyer feloldódást, s a turóci követekre lesújtó villám egy egész békepártot némít el. Thaly és Áldásy igyekeztek ugyan kimutatni, hogy az egész turóci „scissio" két embernek: a pórul járt Okolicsányi Kristófnak és Rakovszky Menyhértnek („s a háttérben lappangó főintéző Okolicsányi Pálnak") volt a műve, ők „koholták" a körleveleket és a memorandumot, s velük az egész megyét rászedték. 98 Ennek bizonyítására Thaly a két főkolompos levelezésén kívül közli azt az utasítást is, mellyel Turóc megye a kassai gyűlésre küldött követeit látta el. 99 Az instrukció valóban a memorandumok „bécsúsztatását" hangoztatja, de hogy előadása olyan megbízható-e, amilyennek Áldásy hitte, az nagyon is kétséges. A dolog megítéléséhez tudni kell, hogy az ónodi országgyűlés Turóc megyét súlyosan büntette a pártütő kísérletért: a vármegyét megszüntette, pecsétjét összetörette, zászlaját szétszaggattatta; a Kassára küldött követeknek éppen az volt a feladatuk, hogy valamiképp eszközöljék ki a szigorú ítélet megváltoztatását. Ebben csak úgy reménykedhettek, ha a pártütés vádját sikerül a megye közönségéről a két főbűnösre, a többé tanúskodni nem tudó alispánra és jegyzőre hárítani; erre kellett törekedniök mindenáron, s ezért hangoztatja az instrukció is, hogy „mi penig in communi ártatlanok vagyunk". Ez a célzatosság alkalmas arra, hogy megingassa az utasítás állításainak őszinteségébe vetett hitünket, kivált, ha tudjuk, hogy az ónodi véres események hírére a Turócban maradt rendek a parasztsággal együtt féltükben a hegyekbe bujdostak; Bercsényi meghagyására Révai Imrének, a Turócba küldött katonai expedíció vezetőjének elsősorban a nép megnyugtatására kellett törekednie, ügyelve arra, hogy a főbűnösök „tumultuaria comprehensiojokkal ismét valahogy föl ne kavaria az lakosok csendesülését." 100 Aligha áll tehát, amit Thaly mond, hogy „legföljebb a könnyelműség vagy a korlátoltság (!) vádja érheti" a turóci nemességet, „honárulási, pártütési gonosz szándék legkevésbé sem". Bizonyos, hogy Okolicsányi és Rakovszky volt az egész mozgolódás fő értelmi szerzője, talán nem is intézték minden mesterkedés nélkül a dolgot, de a megye nemeseinek többsége, legalább hallgatólag, nyilván mögöttük állt. Különben nem lett volna a megyének császárpárti híre, s nem lehetett volna Esterházy Pálnak, a „szolgalelkű nádornak" biztos tudomása négy dunáninneni megye (köztük Turóc) elpártolási szándékáról, mint arra, Stepney „nagyérdekű tudósítása" nyomán, éppen Thaly utal. 101 Jellemző, hogy az ónodi országgyűlésre éppen ezekből a megyékből érkeztek meg a követek a legkésőbben, már a megnyitás után, mint arról Beniczky Gáspár tudósít. 102 A rendi érdekektől távolálló Beniczky naplójegyzeteiből egyébként is erős békepárt körvonalai rajzo" 7 Orsz. Levéltár, Múz. Törzsanyag 1707, közli, eltérésekkel, Szalay, VI. 421-422. 98 Thaly, Századok 1896, 97-98.; Áldásy, Századok 1895, 726-729. ""Századok 1896, 98-109. lon Orsz. Széchényi Könyvtár kézirattára, Thaly-gyûjtemény VII. fol. 129. 10 'Századok 1896, 11. l02 Rákóczi tár I. 7.
