18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)
POLITIKA- ÉS HIVATALTÖRTÉNET - Az ónodi országgyűlés történetéhez
lódnak ki: lépten-nyomon korholja a sokfelé járó, időt vontató, „nyughatatlan és istentelen s Nemzetünk Szabadságát alattomban rontani kívánó elméket", akik már az első ülésekben meghasonlást akarnak támasztani, felborítva a tárgyalásoknak a fejedelemtől megkívánt rendjét; de „istentelen szándékjokra" igazában csak a következő napokon, a turóci eset révén derül teljes világosság. 103 Itt ütközik össze a saját önző érdekeiben elmerült, hadakozásba, áldozathozatalba beleunt, tétlen nyugalomra vágyó békepárt a fejedelemmel, aki a haza javáért utolsó lehelletéig kész önfeláldozó tettekre és kitartó küzdelemre. Igaz, a turóciak körlevele is a hazaszeretetre hivatkozott, s amellett a szegénység elviselhetetlen terheit emlegette, a jobbágyságot féltette, hogy „kikeletig nem fog subsistálhatni;" de a nagyon is objektívnek és közérdekűnek látszó panaszok mögül kilógott a lóláb, egyszerre előtűnt a rendi önzés, amikor a „drága matériák, mindenféle posztó, fűszerszám és egyéb jószágok" hiányát panaszolták. 104 Amidőn tehát életre-halálra folyik a harc a „gyászoló haza" szabadságáért s a nép végtelen nyomorban tengeti életét, a rendeknek még van kedvük és idejük a fényűzéssel törődni s azon sopánkodnak, hogy „ezentúl micsoda köntösben járjunk". Önkéntelenül is a holland béke közvetítőnek Bercsényi büszke szavaira adott válasza jut az eszünkbe: ha szabadságukért küzdenek a magyarok, vegyék le mentéikről a sok arany-ezüst láncot, csatot, gombot, verjenek abból pénzt, azzal fizessék a katonákat s ne rézzel. De a rendek nemcsak megszokott kényelmüket nem hajlandók feláldozni a köz érdekében, hanem, a fejedelem háta mögött, azzal bujtogatják egymást, hogy a megcsappant kereskedelem nem tudja kielégíteni hagyományos fényűző igényeiket. S ugyanakkor még ők nem átallják azzal vádolni a fejedelmet, hogy a maga érdekeit nézi, s „a vas és só... leginkább privatus ususokra fordíttatnak". 10 ' Méltatlanabb sértést, gyalázatosabb vádat Rákóczi el sem tud képzelni; ónodi fájdalmas kitörését részben ez az alattomos támadás váltja ki, részben a másik, hogy míg azelőtt a rendek a császár parancsának szabadon ellentmondhattak, most csak fohászkodva nyögnek a terhek alatt, ilyen elnyomásban még nem volt része az országnak. Azt merik állítani, hogy ő a maga hasznát keresi, mikor a rendek önként kötelezték magukat a háború folytatására, s amikor ő, Rákóczi egész vagyonát, mindenét feláldozta a haza szabadságáért; zsarnoknak bélyegzik, mikor mindig meghallgatott mindenkit s éppen Ónodon jelentette ki, hogy kedvesen fogja venni, ha ki-ki bízvást feltárja előtte aggodalmait. 1 Valóban, ha Rákóczi tyrannus lett volna - fentebb már láttuk, hogy ennek még a látszata is távol állott tőle - , akkor Okolicsányi és Rakovszky aligha merték volna nyilvánosan megismételni vádjaikat. Ellenkezőleg, éppen a fejedelem szelíd, érzékeny természete, hamar meginduló könnyei - amit a rendek hajlandók voltak gyengeségre magyarázni - bátoríthatták fel őket az éles szókimondásra. 10 De ezenfelül bízhattak a maguk meggyőződéssel vallott igazában is, abban, hogy a sokat szenvedett országnak immár békére s nyugalomra van szüksége; s támogatta " ,s Uo. 9, 11-13. ""Szalay, VI. 422. "'"'Szalay, VI. 422. ""'Bártfai napló, 138-139. l07 „Vultusque lenissimi animi index"; „Principis ingenio mili... superbe securi" (a turóciakról); „amoenissimos hue illuc ad commiserationem spectantium rotabal oculos" etc. Itinerarium 17, 23. §.
