18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

POLITIKA- ÉS HIVATALTÖRTÉNET - Az ónodi országgyűlés történetéhez

hazájoknak szükségét szívekhez közölyebb eresztették, oily sentimentummal voltak, hogy tized-részét mindennek akárki is adgya eló'", s aki gazdagabb, többet, a szegényebb kevesebbet fizessen az isteni igazságnak megfelelően;

91 mások porták, ismét mások dicák szerint akarják kivetni s beszedni a hadiadót. S végképp megszűnik minden egyetértés, amikor a kivetés részleteire kerül a sor: a városok követei eleve tiltakoznak a felosztás módja ellen, majd nem tudnak megegyezni egymással, a megyék a háborúban szenvedett károsodásukat hangoztatják; s mikor végre Klobusiczky, az adóügyi bizottság feje felolvastatja munkálataik eredményét, a megyék sűrű tiltakozásai miatt nem lehet döntést hozni, el kell halasztani a tanácskozást. Másnap újra kezdődik a vita, többen sérelmesnek és lehetetlennek mondják nyári subsidium fizetését, úgy hogy a végén Bercsényi kijön a sodrából és kikel a sok locsogás ellen, szokott éles hangján és leckéztető modorában (ami a rendek előtt éppen nem tette őt rokonszenvessé). így sikerül végre ötszöri (és külön bizottsági) tárgyalás után valamiképp tető alá hozni a contributio dolgát (ugyanakkor a rendek könnyedén, első felszólításra megszavaznak Rákóczinak 100 000, Bercsényinek 50 000 forint tiszteletdíjat és udvartartást!). A VI. articulus kimondta, hogy a hadakozás folytatásának feles költségeire „az országnak proventusin és a vitézlő rendnek nyári s téli élődésén kívül, mindnyájan egyenegyen, senkit ki nem vévén, két millió pénzbeli segítségadást rendeltünk közöttünk országunkban kiszedetni." Ebből félmilliót palatinális porták szerint előre vetettek ki a megyékre, míg a többi kirovása előtt előbb az egész ország dicalis öszszeírását rendelték el, mert a portákra sok volt a panasz. Két-két dicatort rendelt minden megyébe és városba a fejedelem, s nemcsak részletes instructióval látta el őket (meghagyván a többi között, hogy a katonáskodó nemesnek a táborozáshoz szükséges jószága, a harcoló jobbágy személye s 1 dicáig jószága is mentes a kivetéstől) ,

92 hanem - s ez jellemző gyakorlati érzékére - még a gyűlés ideje alatt kiküldte őket a szomszédos Berzéte községbe, hogy a rovás módját a gyakorlatban is kipróbálják. A rendek közül sokan megfelelő fizetést kívántak a dicatoroknak felelősségteljes munkájukért, de győzött Bercsényi javaslata, hogy dolgozzanak „becsületért" a rovok, s csak az eltagadott s elkobzott jószág harmada legyen az övék. Az, hogy a dicatorokat, bár esküt is tettek, még kéilön a hitszegők büntetésével fenyegették meg arra az esetre, ha „az igazság ellen valakihez kedvezéssel lennének", nemes társaikra, atyafiaikra való tekintettel, de különben is könnyen érthető; annál jellemzőbb a másik szankció: „a kik pedig röstül, tunyán járnának el a dologban és az instructiójokban feltett idő alatt véghez nem vinnék a rováscsinálást, azok kétszáz forint bírsággal büntetődjenek."

93 Az ónodi országgyűlés tehát adótörténeti szempontból is nagyjelentőségű: Rákóczi Magyarországa itt a portális adó rendszeréről a dicalis adózásra tért át, s ami még sokkalta fontosabb, kimondta a közteherviselés elvét s elrendelte annak megvalósítását. A gondolat a fejedelemtől eredt ugyan, a rendek csak hozzájárultak, de így is elismerés illeti őket e rendi országgyűlésen szokatlan gesztusért; s 91 Beniczky naplója, i. h. I. 10.; Itinerarium 21. §. 92

Orsz. Levéltár, Múz. Törzsanyag 1707; Századok 1895, 922-23. ns

Szalay, VI, 431-433; ld. még a contribution!: Itinerarium 21, 25, 26, 27, 28, 30, 33. §; Bártfai napló, 141, 149, 151, 152, 154-156, 158, 159, 162; Beneczky naplója, 14.; Áldásy, i. h. 637, 644-645, 732-736, 740, 850.; Márki, II. 14-15, 28-29.