18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

POLITIKA- ÉS HIVATALTÖRTÉNET - Az ónodi országgyűlés történetéhez

és fennen parancsoló hang, hogy a szó ajkukra fagy, csak csöndben súgnak össze egymással. 60 De az ilyen rendreutasítások is csak rövid időre tudják lecsillapítani a ren­dek szélesen és rakoncátlanul hömpölygő szóáradatát; újult erővel csapnak fel hul­lámai ismét, amint a privilegizált rend hagyományos jogai s vitális érdekei kerül­nek szóba. Ha alkalom adódik a rendi vagy a partikuláris sérelmek felhánytorgatá­sára, akkor a különben ékes szavakkal hangoztatott közügy, a haza java egyszerre feledésbe merül. Jellemző erre az erdélyi követek esete. Erdély rendéi ünnepélyes követséget menesztettek Ónodra, hogy biztosítsák magyar társaikat a kölcsönös szövetség változatlan fenntartásáról s az erdélyiek szívbéli hajlandóságáról a továb­bi együttműködés tekintetében. A követek meg is jelennek az ország sátrában s elmondják ünnepélyes mondókájukat. De aztán minden átmenet nélkül egyszerre saját sérelmeikre térnek rá, bőven felpanaszolják a határmenti harmincadok és vámok ügyét, s azzal kivonulnak. Hosszas vita indul meg a magyarországi rendek részéről, végül is biztosokat küldenek ki a haszontalan szárazvámok eltörlésére s a harmincadok megrendszabályozására, hogy a jövőben az erdélyiek vagy mások ha­sonló hálátlan panaszokkal el ne tölthessék a fejedelem s a rendek fülét. 61 Ha már a vendég erdélyiek sem mulaszthatják el, hogy a közfigyelmet saját sérelmeikre irányítsák, annál kevésbé tudnak enélkül meglenni a magyarországi rendek. Hagyományos szokás szerint a gravamenek előterjesztését és megvitatását tartják egyik legfontosabb előjoguknak s szinte egyedüli diaetalis kötelességüknek. A városok követei már május 27-én hozzáfognak sérelmeik összeállításához; három nap múlva újra összegyűlnek, tanakodnak, „de papérosra ottan akkor semmit sem töttenek fel". Ehelyett bizottságot küldenek ki a gravamenek összeírására, ez vi­szont nem tud dűlőre jutni, mert közben a fejedelem köszöntéséről is tanácskozni kell. Még egy hét múlva is „abban fáradoztanak" a bizottság tagjai, s tisztán Rákóczi erélyes sürgetésének volt köszönhető, hogy a sérelmeket végre június 14-én felol­vashatták. Jellemző, hogy a rendek milyen lassan tudnak közös megállapodásra jutni, milyen nehezen készülnek el legsajátosabb munkálatukkal. Pedig itt igazán őket érdeklő dologról volt szó: a gravamenek megvitatása során kiderült, hogy alig van, ami jobban leköthetné figyelmüket. Keserűen panaszolják fel a só és a vas hi­ányát, a katonai túlkapásokat, lépten-nyomon szenvedélyes vitákat rögtönöznek, úgyhogy „nagy-hosszúra prolongáltatott azon sessio, - nem lévén avagy nem tart­ván egy sessio is oly sokáig." 02 De Rákóczit ez a sok beszéd és vitatkozás nem hatot­ta meg, röviden végzett a sérelmekkel, a katonai természetűeket a kiadandó sza­bályzatra utalva, - nem úgy, mint pl. az 1708-i pozsonyi labanc országgyűlés, ahol egyedül a gravamenek összeírása tovább tartott egy hónapnál s még csak azután jött a tárgy szerint való csoportosítás nagy munkája. 63 A bártfai követek naplója meg is jegyzi nagy keserűen: „Azon elolvastatott gravamenekre egyéb consolatio nem adatott, hanem hogy az kiadandó regulamentumban caveáltatni fog, hogy ""Itinerarium 28. §. "'itinerarium 37. §. " 2 Bárlfai napló, i. h. 126, 128, 139, 142, 150, 160.; Itinerarium 30-31. §. A gravameneket felso­rolja Áldásy, Századok 1895, 845-847. Zsilinszky Mihály: Az 1708-i pozsonyi országgyűlés történetéhez (Akad. értekezések XXIII. Budapest 1888) 59, 66, 77-78.

Next

/
Oldalképek
Tartalom