18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

POLITIKA- ÉS HIVATALTÖRTÉNET - Az ónodi országgyűlés történetéhez

letes szeretet" hatja át minden cselekedét. Maga jár elöl jó példával s nem szűnik meg híveit a közjó előmozdítására buzdítani, még a szécsényi szövetségi eskü szövegébe is bevéteti a haza javán mindenekfölött való munkálkodást.

31 A rendek számára azonban ez a munkásság nagyjából véget ér az alkotmányos kérdések hevenyészett elintézésével: az ő szemeikben vallásügyek rendezésén kívül már csak a személyes és partikuláris érdekek kielégítése van hátra. Sietnek is birtokukba viszszahelyezni azokat a nemeseket, akiket a bécsi udvar az utolsó időben megfosztott javaiktól, s azután vége-hossza nincs a gravamenek felhánytorgatásának. Hívek maradnak ősi hagyományaikhoz, megelégszenek a régi keretekkel, nem vesznek birtokukba addig meg nem hódított területeket, bármily kedvező alkalom kínálkozik is erre. A szenátus, a fejedelem mellett nagyobb folytonossággal működő rendi testület tagjainak kinevezésén keresztül módjukban volna nagyobb s állandóbb befolyást szerezni a központi igazgatásra, de ezt elmulasztják: Rákóczira ruházzák a tanácstagok kinevezésének jogát s ő nagy unszolásra él is ezzel, mert látja, hogy a rendek egymás közt sohasem tudnának megegyezésre jutni; maga nevezi ki a kancellárt is br. Sennyey István személyében.

32 így a rendi tevékenység nagyjából továbbra is az országgyűlésekre szorítkozik s itt is inkább csak passzív; az államügyek tényleges intézéséből korántsem kérnek maguknak nagyobb részt, mint korábban, az abszolút királyság idején. Fel lehetne tenni, hogy Szécsényben az egész berendezkedés ideiglenes jellege, a közeli kibékülés reménye tartotta vissza a rendeket hatalmuk szélesebb megalapozásától s pl. ezért nem kötelezték Rákóczit a szécsényihez hasonló conventusok rendszeres egybehívására. De Ónodon sincs szó arról, hogy a rendek intenzívebben bekapcsolódjanak az államigazgatás aktív munkájába, pedig itt a Szécsényben ideiglenesen megvetett alap mélyebb kiépítése, Rákóczi Magyarországának tartósabb, hosszabb életűnek szánt berendezése folyik, s az ausztriai ház „álnok hitegetése", „színes traktája" végleges elszakadásra, a küzdelem megalkuvás nélkül való folytatására készteti a felkelőket. Már a szécsényi 10. articulis értelmében is hűtlenség bűnébe estek azok, akik „az Confoederált ország részeiben lakván", vonakodtak felesküdni a konföderációra. Az ónodi határozatban már semmi nyoma sincs annak, hogy itt felkelőkről van szó, a 2. arti

cuius félreérthetetlenül az egész ország nevében beszél, a szövetkezett rendeken kívül álló Magyarországot el sem tud képzelni, amikor kérlelhetetlen élességgel a haza ellenségeinek nyilvánítja, vagyonelkobzással és hivatalvesztéssel sújtja mindazokat, akik, bárhol lakjanak is, két hónapon belül a konföderációhoz nem csatlakoznak, az ország egységére s hűségére nem térnek. Bercsényinek a gyűlés végén kiadott pátense ezt még megtoldja azzal a szigorú paranccsal, hogy az ellenség közeledtekor kiki hagyja el házát s meneküljön, különben árulónak tekintik, javait felprédálják, faluját felégetik, mert „meghódolás ellenséggel való cimborálás nélkül nem lehet, ellent mond azzal ki-ki igaz magyarságának".

55 E függetlenüléssel s az interregnum kimondásával kapcsolatban a rendek újra megerősítik szövetkezésüket, az ellene vétőkre példás büntetést statuálnak; a fejedelmet és a szenátus tagjait megs

'Rákóczi tár, I. 439. 32

Rákóczi emlékiratai, 152, 177. ^Itinerarium, 39, 40. §.