18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

POLITIKA- ÉS HIVATALTÖRTÉNET - Az ónodi országgyűlés történetéhez

erősítik méltóságukban s Rákóczinak a szövetséges Erdélyben vagy egyéb okból való távolléte esetére helytartót választanak. Egyéb lényeges intézkedés az állam ügyvitele terén nem történik, az igazságszolgáltatás rendezése stb. a fejedelem sürgetésére valósul meg, a rendeletek továbbra is a kancellár (illetőleg a helytartó) pecsétje alatt, Rákóczi (illetőleg Bercsényi) nevében kelnek. A rendek tehát Ónodon sem tagadják meg hagyományos politikájukat: továbbra is őrködnek privilégiumaikon, hangoztatják sérelmeiket, de a kormányzás terhéből, a szabadságharc szervezésének és fenntartásának munkájából ezúttal sem vállalnak többet magukra. Sőt úgy tetszik, mintha szerepük, jelentőségük határozottan lejjebb szállt volna Szécsény óta, mintha Rákóczi, éppen az 1705-i és későbbi tapasztalatok alapján, most már jobban hagyatkoznék a maga és legbelsőbb emberei erejére. S ha Szécsényben meg kellett győződnie arról, hogy a rendekben nem találta meg azt a segítséget, amire küzdelmének folytatásához joggal számíthatott, az ónodi gyűlés eseményei csak megerősíthették véleményében. Itt, az egykorú naplók tükrében, leplezetlenül törnek elő a rendiség eredendő hibái, s a rájuk épülő új berendezkedés jövőjét eleve kétségessé teszik. A rendek dicsőségesnek alig mondható szereplése ott kezdődik, hogy legnagyobb részük elkésve érkezik meg Ónodra. Rákóczi az országgyűlést eredetileg május 1-jére hívta össze, de aztán a kedvezőtlen időjárás miatt 16-ára halasztotta megnyitását. Későn tavaszodott 1707-ben, a legelők május elején is annyira hátra voltak, hogy a körömi mező még nem nyújthatott elég füvelőt az egybesereglő rendek jószágainak; amellett a sok esőzés erősen megduzzasztotta a folyók vizét, távolabbi megyékből nehézzé és lassúvá téve az odajutást.

34 Rákóczi, Erdélyből jövet, mégis meg tudott érkezni Szerencsre már május 12-én, négy nappal az országygyűlés tervezett megnyitása előtt. Közel két hetet kell itt eltöltenie hiábavaló várakozásban. Végül is, május 24-én, ünnepélyes pompával bevonul az ónodi táborba. Másnap már meg akarja tartani az első ülést, de kiderül, hogy a rendeknek még csak egy töredéke van jelen; a megnyitást megint csak el kell halasztani. Hogy az időt ne töltsék haszontalanul, Rákóczi a szenátussal tanácskozásra ül össze s kidolgozzák a fejedelmi előterjesztések szövegét, néha-néha egy kis vadászatot iktatva közbe pihenőül. Ezzel is megvannak, újabb hat nap telik el, de a rendek még mindig nincsenek együtt. Erre már Rákóczi türelme is elfogy, kijelenti, hogy nem vár tovább, másnap megnyitja az országgyűlést, akár jelen van valamennyi rend, akár nem. A megnyitó ülésen nem is állhatja meg, hogy Telekessy püspök üdvözlő szavait viszonozva, mindjárt a rendek szemére ne vesse restségüket, hanyagságukat, esztelen állhatatlanságukat. Arcát egyszerre bánat felhőzi be, amint erre tereli a szót; szomorú tekintettel, csaknem könnyes szemmel fakad ki azok ellen, akik „megvetvén ezen Haza dolgainak szorgos elővitelét, szántszándékkal akadályozzák a dolgok jó előmenetelét". íme, két hét telt el az országgyűlés tervezett megnyitása óta, s Trencsén, Nyitra és Turóc követei még mindig hiányoznak, holott a távolabb lakó Pozsony megyeiek meg tudtak érkezni; a többiek azalatt kénytelenségből hasztalan várakoztak, élték élelmüket s a gyűlés végére majd nem marad belőle, szét kell majd oszlani, mielőtt még a rájuk váró feladatokat megoldhatnák. Az ausztriai szolgaság kemény jármát mindnyájan érzik még, kárhoztatják is, mégsem Itinerarium, bevezetés.