18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)
POLITIKA- ÉS HIVATALTÖRTÉNET - Az ónodi országgyűlés történetéhez
ideje; minden mozgalom, mely tisztán népi erőkkel nem tudott célhoz érni, szükségkép a rendiség utcájába - jó, ha nem zsákutcájába - torkollott bele. Mint ahogy Bocskay hajdúinak lendületes előtörését a szerencsi országgyűlésen a rendi sérelmek felhánytorgatása (s azután, 1608-ban a rendi hatalom kiépítése) követte, úgy járt száz év múlva a lóra kapott szegény kurucság nyomában a rendek Széchényi és ónodi térfoglalása. 13 Brzezanból még „minden rendö, nemes és nemtelen" igaz magyarhoz indul útnak Rákóczi szózata, még nem utolsósorban „minden rendet képtelenül sanyargató, ... portiózó s képtelen adóztató, sónkat, kenyerünket elvevő" idegen nemzett ellen hív harcra, s a „szegénységnek teljes nyomorúságinak megváltását" hangoztatja. 14 De a „Recrudescunt"-ban a kizsarolt, sótalan kenyéren tengődő szegénység panasza már szinte elvész a neoacquisticát s a privilégiumok egyéb sérelmeit felhánytorgató, meg a közjogi, tehát a tipikusan rendi természetű gravamenek mellett. 13 Lassankint tisztára rendi szellem hatja át a felkelőknek a világ közvéleménye elé tárt nyilatkozatait, bennük a népnek, a szabadságharc legfőbb részesének semmiféle szerep sem jut. A Széchényi országgyűlésen, ahol a felkelés először telítődik nyíltan, forma szerint is rendi elemekkel, már szinte kizárólag az osztrák ház kegyetlen uralkodásáról, a diplomák megszegéséről, a törvény s a szabadságok megrontásáról, a nemzet főbb tagjainak kegyetlen üldözéséről esik szó; 16 teljesen megfeledkezik a szegénység bajairól az ónodi függetlenségi nyilatkozat is: csupán általánosságban kárhoztatja az ausztriai ház erőszakos és gonosz igáját, a királyi hatalommal való visszaélés ellen fakad ki különféle formákban. Ezek után a „lengyel királyi tanácsos" levele (1709) már nem is lep meg elvi megállapításával, hogy az ország rendéi csak nemességből állanak, az egész népet egyedül ez képviseli. A jobbágyság ugyanis szerinte úgy keletkezett, hogy a honfoglaló magyarok egyik, bátortalanabb része kivonta magát a katonáskodás alól, ezzel szolgasorba jutott, s így „ engedelmességnél egyéb része nincsen". 17 A szabadságharc félhivatalos története, az „Histoire des revolutions" még ezzel a felvilágosítással sem elégszik meg. Hogy a külföldi olvasónak a magyar nemesség szerepe felől semmiféle kétsége se lehessen, a Tripartitum szövegét: „Nomine autem Populi hoc in loco intellige solummodo Dominos Praelatos" etc., az egyébként hű francia fordításban még külön megtoldja egy magyarázattal: „le Peuple ne doit pas être pris pour la Populace, mais pour les Prélats" etc. 8 Es ami a legfőbb, egyes egyedül a nemességet illeti meg az ellenállás joga, amit a boldog emlékezetű II. András királytól fogva minden uralkodó megerősített, egészen I. Józsefig; ez a nemes ember egyik legféltettebb kincse, nemhiába vette be Werbőczy a Tripartitum „primae nonus"-ába. 19 S mivel Rákóczi hívei elsősorban éppen az ellenállási jogra alapítják szabadságharls Maga Rákóczi is tudatában volt annak, hogy van valami külsó' hasonlóság a maga szabadságküzdelme és Bocskayé között. Ld. Rákóczi emlékiratai, 68. H A szöveg: Thaly: A Bercsényi család, II. 469-471. ''Szövegét ld.: Histoire des revolutions de Hongrie, II. (A la Haye 1739, 16° ) 55-105. Vö. Szekfű, i. h. IV. 278, 288. "'1. art., ld. Rákóczi-tár I. 436-438. l7 Thaly: Történelmi kalászok (Pest 1862) 126. l8 Hist. des revolutions, I. 112-113. '"Hist, des revolutions, I. 10, 124-127.
