18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)
MÓDSZERTAN - Mezőgazdaságtörténetünk új útjai
gyoktól megkívánt pénzbeli és természetbeni szolgáltatásokat sorolják fel, tehát az ideális - de a pillanatnyi szükségletek, tartozások és törlesztések, esetleg a földesúr követelései szerint is módosuló - úrbéres jövedelem tükrei; viszont a számadások a jobbágyoktól és a földesúr saját üzeméből terményben és pénzben befolyt, illetőleg kiadott összegeket tüntetik fel, anélkül azonban, hogy mindig teljes hitelességre tarthatnának igényt. A valóságos bevételek és kiadások pontos nyilvántartását már az elszámolás régi technikájának fejletlensége gátolta, de, mint az a benyújtott számadások egykorú kritikájából, a számvevő kifogásaiból (difficultates) világosan kitetszik, a papiroson elért eredményekre nem maradt hatás nélkül a gazdatisztek hanyagsága és esetleges visszaélése sem. Túlságos jelentőséget azonban ennek nem tulajdoníthatunk, hiszen a számadó tisztviselők sok esetben esküt tett, hites alkalmazottak voltak, s a szigorú ellenőrzés mellett aligha ölthetett olyan méreteket a hűtlen kezelés, hogy a gazdálkodás menetéről, a jövedelmek arányáról, sőt akár abszolút összegéről nyerhető képet lényegesen meghamisíthatná. 10 A forráskritika alapelveinek leszögezése után a későbbi dolgozatok mind kevésbé szorultak rá a kútfők részletes analízisére. Ugyancsak - igen helyesen - fokozatosan háttérbe szorult a birtoktörténeti rész is, melynek jelentékenyebb terjedelemben valóban csak akkor van létjogosultsága, ha a birtokosok genealógiaszerű puszta felsorolásán, a birtok kialakulásán, növekedésén és fogyásán, a zálogbaadások stb. száraz regisztrálásán túl keresi a változások okát is, összefüggésüket a birtokos egyéniségével és egyéb tényezőkkel, s hatásukat a gazdálkodás menetére. Viszont kívánatos volna az eddiginél nagyobb mértékben kutatni a földrajzi tényezők, a természeti viszonyok: kiterjedés, fekvés, talaj, erdők, vizek, csapadék, hőmérséklet, közlekedési lehetőségek stb. jelentőségét és hatását. A nagy fáradsággal kiszámított relatív vagy abszolút terméseredmény pl. önmagában még nem mond sokat, ha nem ismerjük a talaj termékenységét; a régi gazdálkodás fejlett vagy fejletlen voltáról csak akkor alkothatunk helyes képet magunknak, ha a természeti viszonyokra is tekintettel vagyunk, pl. az akkori termésmennyiséget ugyanazon vidék mai termésátlagaival vetjük egybe. Vagy: teljesen elhamarkodott ítélet volna a regéci uradalmat a középkori „Grundherrschaft" szintjén mozgó gazdaságnak minősíteni azért, mert gabonatermelése tisztán a konvenciószükséglet fedezésére szorítkozott; az ok itt nem valami feleslegtermeléstől és piaci haszontól idegenkedő, önellátó mentalitásban, hanem egyszerűen a természeti adottságokban rejlik, melyek a gabonatermelés helyett a szőlőművelést állították előtérbe. 17 Egyáltalán, nagyon ügyelnünk kell arra, hogy a mezőgazdaság természetével nehezen fér össze a számszerűség, a munka kiszámítható menetébe állandóan és döntő módon szólnak bele a természet irracionális erői, mint ahogy puszta számok nem fejezhetnek ki sok irracionális agrártársadalmi momentumot sem. Naiv és helytelen dolog például két uradalom egykorú jövedelmének abszolút öszszegét összehasonlítani s ebből a gazdálkodás különböző fejlettségérc következtetni anélkül, hogy előzetesen az uradalmak nagyságát, allódiumaik kiterjedését, földjük minőségét, művelési ágaik megoszlását, értékesítési lehetőségeiket stb. "'L. Jármay-Bakács i. m., 9., 12-13. 1.; Komoróczyi. m., 9-11. 1.; Csapodyi. m., 20-23. 1.; Gerendás \. m., 28., 31-39. 1.; Wellmann i. m., 162-165. 1. l7 Mindezekre 1. Jármay-Bakács, 35., 126-27. 1.; Csapody, 6-7. 1.; Wellmann, 30-33., 46., 85., 124., 134., 141.,!.; Gerendás, 13-14. 1.
