18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

TÁRSADALOMTÖRTÉNET - Pest megye parasztsága és az úrbérrendezés

ra. A hegyvámot ugyanis a bevett szokáson felül emelni tilos; ezért ahol hegyvám van szokásban, a jobbágyszőlőket s a tőlük pozsonyi mértékben járó hegyvámot jegyzékbe kell venni, egy-egy példányát a földesúrnak, a jobbágynak és a vármegyének adván. Ha a szőlőhegyen semmi sem terem, a hegyvámot a következő évi termésből kell megadni. Az uraság a kilencedet pénzben nem veheti meg, de ahol mégis megváltása van szokásban, egésztelkes jobbágy 4 forintot fizessen helyette. Konyhai ajándék címén egészhelyes gazda 2 csirkével, 2 kappannal, 12 tojással és - feltéve hogy van elég legelő a tehenek számára - 1 icce kifőzött vajjal tartozik évente; ezek helyett a földesúr 48 krajcárt is kívánhat. Ugyanezek járnak a földesúr esküvője, továbbá első miséje alkalmával is. Ezenfelül minden 30 egésztelkesjobbágy 1 borjút vagy helyette 1 forint 30 krajcárt ad földesurának. Egyéb természetbeni járandósággal tilos megterhelni a jobbágyot. így: nem köteles kvártélyt adni; nem kényszeríthető arra, hogy saját állatának trágyáját hordja az uraság szőlejébe vagy máshová, a földesúrét is csak robotban kell vinnie; nem tartozik szalmát adni szőlőkötözésre; nem szorítható arra, hogy gabonáját az uraság malmába vigye őrletni; tilos a ludak mellesztése, a tollból való tizedelés is. A pénzjáradék tételei közül - feltéve hogy munka- vagy terményszolgáltatások megváltására nem került sor - állandónak csak a census minősült: jobbágy és zsellér (a hazátlan zselléreket leszámítva) egyformán 1 forinttal tartozott évente, mégpedig felerészben György-, felerészben Mihály-napkor. Járt ezenfelül a földesúrnak: mérsékelt országgyűlési költség; háborús fogsága idején kiváltási segély; vámmal vagy ehelyett mérsékelt útcsinálási munkával tartozott a jobbágy akkor, ha nem a földesúr szolgálatában, nem is a maga gazdaságbeli dolgaiban vagy gabonájának malomba szállítása közben haladt urának vám-útján. Ha pénzbeli tartozásaival hátramaradt, azokat végrehajtással is meg lehetett venni rajta; ilyenkor a hátralékos az executoroknak (de nem egyúttal az uraság más járatban levő embereinek is) napi 1 executiós garast volt kénytelen fizetni. Ha pedig a földesúr börtönében vasra verték, s a bilincsváltság szokásban volt, legfeljebb 15 krajcárt hajthattak be rajta. Ezzel szemben nem volt köteles: az executoroknak a naponkénti garason felül más fizetséget vagy ellátást adni; szökés ellen óvadékot letenni; az uraság szőlőcsőszeit fizetni; megengedhetetlennek mondta az Urbárium az urasági hajdúk és vadászok „húzásit vonyásit"; tilos volt a meghalt jobbágy árváitól a hagyaték összeírásáért s a köztük tett osztályért taksát szedni; nem járt tizedrész a jobbágy eladott, elcserélt vagy végrendelet szerint örökölt jószágának árából. És amint az Urbárium a földesúri kizsákmányolással kapcsolatban általában leszögezte: „Mindennemű akár mi névvel ki gondolható és föllebb meg irtt punctumokban nem foglalt adózások tellyességgel el-törültetnek és semmivé tétetnek." Meglehetősen kevés és hézagos végül, amit az Urbárium a földesúri joghatósággal, elnyomással kapcsolatban mond. Mindenesetre itt is kifejezésre juttatja, hogy a jobbágy nem tekinthető úgy, mint aki a földesúri hatalom körébe be van zárva. Kimondja, hogy ítélni kell az olyan földesurak és tisztjeik fölött, akik büntetést mérnek a jobbágyra, ha a vármegyéhez vagy felsőbb hatóságokhoz folyamodik; mégpedig úgy kell ítélni fölöttük, mint azokon, kik a jobbággyal kegyetlenül bánnak. Ha a jobbágyoknak földesuruk ellen van panaszuk, s az nem tesz igazságot, egyébként is fordulhatnak közvetlenül