18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

TÁRSADALOMTÖRTÉNET - Közösségi rend és egyéni törekvések a 18. századi falu életében

pénzben, természetben, robotban (igával vag}' anélkül), hosszéi fuvarban mennyivel tartozik földesurának — hangoztatta Szegedi -, a jó renddel készített urbáriumok s a helyi és uradalmi szokás alapján kell megállapítani; ezek az urbáriumok s a helységek szokásai azonban egy megyén, sőt itt-ott egy-egy uradalmon belül is eltérnek egymástól. Ezt a Corpus juris 1743-i királyi privilégiummal megjelentetett kiadása még megtoldta azzal, hogy a szokások, melyeket a helységek régi gyakorlata szerint kell megtartani, hol urbárium szerint valók, hol nem, és abbóLmit a régi urbáriumok írásba foglaltak, ellenkező gyakorlat vagy különböző szei&ődések és megállapodások sokat eltöröltek; az 1729. évi 18 tc. szerint csak a jogszerűen készített urbáriumok hagyatnak jóvá; s vitán felül áll, hogy úriszéken kimondott ítélettel kellene a jogszokások szerint - melyek régi hosszú gyakorlat alapján nyerték el jog és írott törvény erejét s az elavult urbáriumokat kétségtelenül lerontják - a jobbágyok szolgáltatásait, robot-, fuvar- és egyéb terheit szabályozni és mérsékelni. Végül is az úrbérrendezésre várt a feladat, hogy a földesurak tovább is fokozott követeléseinek mértéket szabjon s a sokféleséget közös nevezőre hozza.' De tekintsük akár a paraszti birtoklás, akár a falu igazgatási és bírósági joghatóságának alakulását az 1514 utáni időben, mindenütt szembetűnik az ország szokásjogából kiiktatott paraszti szokások szívós továbbélése, a földesuraságnak a jobbágynép fölött való eluralkodása korszakában is a megelőző szabad állapotra mutatva vissza. Amint az egész falusi mikrokozmoszig vajmi kevés fénysugár hatol át a földesuraság s részben a vármegye fölső zárórétegén keresztül, úgy annak is csupán gyér nyomai maradtak, hogy a Hármas könyvre mint szentírásra építő földesurak akárcsak korlátozott formában tudomásul vették az attól eltérő szokások továbbfolytatódását; ám arra is akad példa, hogy jogszerűnek ismerik el azokat, a hazai jogot tanulók részére írott kézikönyv például, bár a Hármaskönyv tételeinek rendjében adja elő a tudnivalókat, Werbőczy tanításainak esetenkénti módosulását is föltünteti részben újabb törvényekre, részben „tenet praxis"-ra való hivatkozással. De a már említett és további tanulmányok sincsenek híjával olyan megállapításoknak, melyek gyöngítik a falu törvényeinek és önigazgatásának földesúrtól való eredetéről s teljes függéséről mondottakat, sőt megkérdőjelezik érvényüket, A paraszti birtoklás Jószerével egymásnak ellentmondó megállapítások már a paraszti birtokjogot illetően tapasztalhatók. Egyik oldalon ott állnak a már idézett következtetések: Werbőczy az élet által kialakított szokásokból merítette a jobbágynak birtokáról sl

IIármaskönyv III. 25, 30. Corpus juris, I. 114./. Szegedi: i. m. 85-86, 836, 840. Törvénycikkek: 1547: 7, 1548: 32, 42, 1556: 27, 33. Illés J.: i. m. 15. Vâczy P., Í. h. 25. Kring Miklós: Középkori jobbágyságunk szabad költözéséről. Századok 1935. 392, 396-397, 409-412. Szabó István: Hányat ló jobbágyság a középkor végén. Századok 1938. 4(i-48, 57. SinkovicsL, i. h. 31, 38. Szabó /.: Tanulmányok, i. m. 79, 8283, 86, 93, 101, 103, 111. Jobbágylevelek. Összeállította és az előszói írta //. Balázs Éva. Budapest 1951. 21-221. Uriszék, i. m. 400, 436-443, 398-399; ugyanitt az úriszék további nagyszámú pörirala a jobbágyok engedetlenségéről s ellenállásáról. Wellmann Imre: Pest megye parasztsága és az úrbérrendezés. In: Fest megye múltjából. Budapest 1965. 157-158. Varga f.: Jobbágyrendszer, i. in. 71, 86-88, 94-93, 99, 101, 124-125, 157, 165-167, 174, 182-188, 197-199, 206, 208-214, 216, 226, 240-241. 261, 264-265. 267-268, 286, 289-292, 304-305, 307-308, 315-316, 319, 363, 366-367, 370-371, 376-377. 379, 382383, 450, 452, 475, 503-523. Bónis Gy.: Középkori jogunk elemei, i. m. 86, 197. Ballá Ilona-Horváth Pál, i. h. 24-25, 33.