18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

TÁRSADALOMTÖRTÉNET - Közösségi rend és egyéni törekvések a 18. századi falu életében

kevesebb lehetőséget engedett - viszont a kétnyomású gazdálkodáshoz képest harmadával nagyobb lett a kalászosok vetésterülete. Ennek megfelelően a hagyományos nyomásos rendszer felső lépcsőfokának számított az elérhető nagyobb terméseredmény révén; igaz, ennek nem intenzívebb művelés, hanem nagyobb terület bevetése volt a forrása.

14 Falutörvény és önkormányzat A művelési rendszer a keretet határozta meg, melybe ágyazva a falu népének gazdálkodása esztendőről esztendőre végbement. A határ mindennapi használatát, melyben a rendszer konkrét megvalósulási formát nyert, magának a termelőmunkának menetét és ütemezését s vele az egész falusi életrendet közelebbről, a nyomásos gazdálkodás követelményeihez igazodva, további részletes előírások: falutörvények szabályozták. Lényegbeli tartalmi egyezéseik arra engednének következtetni, hogy rendelkezéseik felsőbb helyről származó utasításokon alapultak. Am az alapvető egybehangzás valójában a közös szükségletekkel, a kielégítésükben fő szerepet játszó természeti erők sokban hasonló érvényesülésével s a nyomásos rendszerből következően vissza-visszatérő kötöttségekkel függött össze javarészt. Mindezen túl szinte valamennyi faluközösség élete saját külön szabályaihoz igazodott, s ezek az általános irányelveket a helyi adottságokhoz és lehetőségekhez alkalmazva töltötték meg olyan sajátos tartalommal, mely földesuraktól és a megye embereitől nem, csupán a természeti környezettel folytonos kölcsönhatásban élő, szüntelenül azzal dolgozó néptől származhattak. Nyilvánvaló, hogy ezeket a törvényeket a faluhatárt, annak megművelhetőségét és termőképességét az egészre kiterjedően mindennapi tapasztalatából tövérőlhegyére ismerő helyi lakosság maga alkotta a zavaró körülmények kiküszöbölésére, munkája eredményességének s ezáltal megélhetésének biztosítására. Nemzedékek paraszti munkájának összegező tapasztalataiból kristályosodtak ki az íratlan szabályok, melyek a természetben ismétlődő körforgásból kiindulva, az évszakok váltakozását követve a faluhatár használatának hagyományos módját és menetét megszabták. S hogy a gazdálkodás mindennapi tennivalóinak hozzájuk kell igazodni, afelől nem hagyott kétséget az a babonás tisztelet, melyben a faluközösség tagjai, összhangban a népi vallásossággal, a természet titokzatos erőit részesítették, földöntúli hatalomtól eredeztetve azokat. A hitnek a feudalizmus idején mindent átható ereje magyarázza, hogy az egyszerű ember a természet ajándékait a Teremtő áldásaként fogta fel, viszont Isten sújtó kezének tulajdonította, ha rossz termés ütött be, dögvész pusztított vagy elemi csapást kellett elszenvednie. Nemegyszer tapasztalta, hogy az utóbbiak egy csapásra semmivé tehetnek minden külön igyekezetet. A hagyományos ''Vö. Tagányi K, MGSz 1894. 215-222. Wellmann L, ASz 1967, 389. - Mind az angol, mind a francia, mind a német nyelv csak az eredendően megmuvelellen s az időlegesen pihentelelt föld között tesz határozott különbséget, ám parlag és (fekete) ugar közti határ elmosódik a „fallow", a „jachere" s a „Brache" kifejezésekben. A parlag sajátos jelentésének németül a „Dreesch" szóval történt visszaadása (Wellmann Imre: A parasztnép sorsa kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásainak tükrében. Mezőgazdaság-történeti tanulmányok. 3. Budapest, 1967. 345. stb.; Uő: Flurnutzimg im nordwestlichen Teil der ungarischen Tiefebene in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts. In: Getreidebau in Ost- und Mitteleuropa. Red. Iván Balassa. Budapest, 1972. 49. stb.) nem járt kellő eredménnyel, mert ez sem domborította ki az ugartól elválasztó eltérési.