18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

TÁRSADALOMTÖRTÉNET - Közösségi rend és egyéni törekvések a 18. századi falu életében

gazdálkodás a maga faluszerte érvényre juttatott megkötéseivel sokkal inkább rá­hagyatkozott a legfelsőbbnek tartott hatalom elrendelésére, semhogy az elért eredményekben az emberi erőfeszítésnek jelentős szerepet tulajdonított volna, szemben a természet erőivel. Érthető, hogy az utóbbiaknak mint legfelsőbb ténye­zőnek respektálása a hagyományokkal összhangban közös megegyezésre épülő rendszabályokat nagyobb kötelező erővel ruházta fel az urak írott törvényeinél. Nem kellett hát külön nyomatékot adni azoknak a rendelkezéseknek, melyekkel a közösség akaratát megtestesítő falusi elöljáróság a termelőmunka szakaszait meg­határozta és közhírré tette. S bár a vezetőségnek fő kötelességei közé tartozott az arra való vigyázás, hogy az egymást követő munkafolyamatokat ki-ki a maguk ide­jében, egymáshoz igazodva végezze, a mindenki szeme láttára végbemenő művele­tek maguknak az egyes gazdáknak is részt juttattak a közös érdeket szolgáló előírá­sok minél átfogóbb érvényesítéséből: a falutörvényekben tükröződő rend az együt­tesen, azonos ütemben folyó munka során nyert konkrét formát és tartalmat. A faluhatár élésének szabályait idő jártával helyenként írásba is foglalták. Majd ahogy, kivált jegyző alkalmazása révén, a közösségen belül is kezdett szóhoz jutni az írásbeliség, falu könyve is készült, benne a falu törvényének idővel eseten­ként bővülő, módosuló szövegével s a követett gyakorlat, a közösség életében fon­tos szerephez jutott események és tudnivalók - helyenként külön jegyzőkönyvben helyhez jutó - rögzítésével. Már maguk a törvények többet foglaltak magukba a falu mindennapját kitöltő gazdasági tennivalók szabályozásánál: a közösség élet­miíködéséből, a tagok együttéléséből fakadó más közös feladatokra s a felelősség­teljes elvégzésük rendjére is kiterjedtek. Nemcsak a maga életének zökkenőmen­tes folytatását biztosító jogszabályokat alkotta meg önállóan a falu: annak a maga erejéből való gyakorlati megvalósítására is önálló szervezetet hozott létre. A falu­törvény a rend megsértői ellen szankciókat is tartalmazott, s mivel igazgatás és bí­ráskodás szorosan összefonódott, a község vezetősége a közigazgatás és az igazság­szolgáltatás helyhatósági funkcióit együttesen gyakorolta. A legfontosabb döntések a falu gyűlésén születtek, melyet évente legalább egyszer, többnyire György napkor valamennyiük részvételével tartottak. Ha a szükség úgy kívánta, itt vésték emléke­zetbe újra meg újra a falu törvényét, illetőleg kiegészítéseit s közöltek más fontos tudnivalókat. Itt választották meg szabadon a falu bíráját s esküdtjeit a következő esztendőre, továbbá idővel a jegyzőt is. Itt döntöttek esetenként a közösség más­hova, a szabad költözési jog alapján távozó tagjának tartozásai lerovása után törté­nő elbocsátásáról és új lakos befogadásáról, helyének kijelöléséről. Az idejét letöl­tött bíró itt adott számot a közös vagyon és jövedelem kezeléséről s a terhek fede­zéséről, utóda itt jelölte meg az elvégzésre váró sürgős fontosabb feladatokat. A közösséget a bíró képviselte kifelé, szükség esetén ő szervezte meg a falu védelmét, gondot viselt a közös vagyon és jövedelem megtartására s lehető gyarapítására, a közösség érdekének megfelelő hovafordítására, gyakran az ő közbejötte adott na­gyobb hitelt a faluban végbemenő ingatlan-átruházásoknak és -osztozkodásnak. Sokágú igazgatási tennivalói mellett a falusi önkormányzatban külön hangsúly esett a nevében is kifejezésre jutó, gyakran az esküdtekkel együtt gyakorolt bírói hatás­körnek, mely a közösség tagjait érintő polgári jogi kérdéseken túl nem ritkán bűnügyekre is kiterjedt. Külső embernek is ide kellett fordulnia, ha falubelin volt keresni valója. De a falubíró széke előtt, a „falu színén" olyan ügyek fordultak meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom