18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

GAZDASÁGTÖRTÉNET - A gödöllői Grassalkovich-uradalom gazdálkodása (Különös tekintettel az 1770-1815. esztendőkre)

fcjezésekre törekvő Pethe a „mesterséges rétek" növényeit nevezi; belátják ugyan nagy jelentőségüket, de tudják azt is, hogy könnyen felfúvódást okoznak, hogy utánuk nehéz feltörni a földet és hogy a nyomáskényszer keretein belül nem termelhetők. Tessedik tevékenysége nyomán csak lassankint hódít tért a lucerna és a lóhere, amely Németországban a XVIII. század végén vert gyökeret;

74 Mária Terézia utasításai valószínűleg éppoly kevés eredménnyel jártak, mint Pest megye terjesztő kísérletei.'

0 Gödöllőn csak a XIX. század, Eszterházy kormányzása honosította meg a „prata artificialia" művelését: már Benyovszky javasolta 50 hold lóhere vetését, hogy „per frequentiorem trifolii falcaturam" a takarmányhiánynak elejét vegyék s 1803-ban már termett is Kartalon 5 V2 öl muhar (ervum) és 1 boglya lóhere. A „szüleség" hiánya ebben az esetben csak relatív volt, abban nyilvánult, hogy a szénát messziről kellett hozni. De rétből volt még bőven, messzire nyújtózkodott az a folyóvizek mentén s még inkább a déli pusztákon, úgyhogy mesterséges takarmányra alig szorult rá az uradalom; pl. Szabadréten kiterjedését sem ismerték és kénytelenek voltak felesben kaszáltatni, mert erre a robot nem futotta. De ez inkább csak a hanyagság és az emelkedő napszám következménye; addig, a 70-es, 80-as években nagyrészt tót („szláv") pénzes kaszásokat fogadtak ezekre a távoli rétekre (mint nem egyszer aratásra is) s nekik jelentős összegeket fizettek, évente 330-1450 napot, a kaszásoknak 40, a gyűjtőknek, boglyázóknak 20 dénárjával. Egyéb költség nem volt rájuk, mert rétművelésről tulajdonképpen még nem lehetett szó, sőt a 90-es években még a tüskétől, vadvíztől sem szabadították meg őket; csak a XIX. század elején történtek meliorációk: lecsapolás útján nádasokat rétté alakítottak át (pl. Sződön), amivel javították a sasos, iszapos széna minőségét is. A terméseredmény számszerű megállapítását nemcsak a terület határozatlan volta akadályozza, hanem az is, hogy a számadások sokféle egységgel számolnak, amelyek nem hozhatók közös nevezőre. Pl. 1803-ban 519 l

/

2 öl, 20 nagyobb, 10 kisebb boglya, 105 szekér és 75 portio széna, továbbá 49 öl, 11 boglya és 59 szekér sarjű az uradalom összes készlete s ha tudjuk is, hogy a kazlakat általában 2 V4 öl szélesre és 3 V2 öl magasra rakták, úgyhogy 1 öl kb. 3 hatökrös szekérrel és 500 portióval volt egyenlő, még mindig nem látunk tisztán, mert tudunk 2x4 öles kazlakról is. Csak annyi tűnik ki, hogy ez a takarmánykészlet mai fogalmaink szerint semmiképpen sem állt arányban a tízezrekre menő állatállománnyal s csupán az extenzív tartási mód teszi érthetővé, hogy állandóan jelentős mennyiség maradt feleslegben (pl. 1797-ben 72 öl és 9 boglya, 154 szekér széna, 1 boglya és 30 szekér sarjú termett s 1798-ra 326 öl, 7 boglya és 26 szekér széna, 1 boglya és 10 szekér sarjú maradt), ami nem mindig talált vevőre, úgyhogy a szérűskertekben évek óta ázó kazlak, boglyák „ganéjos tetejét" a parasztoknak kellett elvesztegetni.

70 74

V. d. Goltz, I. 449-52. ''Lóheremag beszerzését és szétoszlását határozta el (Pm. L., Prot, congr. 1780: 115.) '''L. a számadásokon kívül a különböző Extractus, Tabella, Deductio provenais foeni, cordi, straminis-okat, továbbá Relalio super visitatione, Relalio praefecti Vietoris (G. L.); Ptv. L., Fasc. 26., Oculata; H. L, Gödöllő 29: 719, 30: 761. - A kaszások, gyűjtők bérét a megye limitálta pl. 1771-72-ben 20-30, illetve 15-17, 1790-92-ben 40-50, illetve 17-25 dénárban. (Pm. L., Prot, congr. 1771: 93, 1772: 287, 1790: 2873. sz., 1792: 1245. sz.) - Pankl m. holdankint 8.4 q-ban adja meg a rétek közepes szénatermését (264-65.).