18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

GAZDASÁGTÖRTÉNET - A gödöllői Grassalkovich-uradalom gazdálkodása (Különös tekintettel az 1770-1815. esztendőkre)

és 1802-ben 842, 1172, 310, 679, 852, 670 és 1019 akó, vagyis kat. holdankint 5.621.2, átlag 14.4 hl termést hozott.

60 Minőségét tekintve a bor általában nem lehetett valami jó, különösen, ha a korcsmákban dézsmaborral keverten mérték ki. I. Antal saját terméséből olyan bort tudott készíttetni, hogy Mária Terézia is megdicsérte,

01 de utódai alatt a szőlők pusztulásával romlott a bor jósága is. Hozzájárult ehhez a hanyag kezelés: hiába voltak a pintérek, a két hordótörlő, évenkint tekintélyes mennyiségű romlott bort kellett a pálinkaházakba küldeni (pl. 1778-ban 173 akót), mert a hordókat a tisztántartás elhanyagolása miatt penész lepte be, sőt megesett az is, hogy a korcsmákra rossz hordót adtak ki s ott a bor elfolyt. A hordók egy része még faabroncsos (cum circulis ligneis), ezek teljesen az uradalomban készülnek, míg a többihez mázsaszám hozatják a vasabroncsot. 1783-ban 2780 akó összes űrtartalomból csak 50 akó esik a faabroncsos hordókra, 1795-ben 7597ből 1780 akó. A hordók nagysága 1 és 125 akó között váltakozott, átlag 8-11 akó között mozgott, rajtuk 4—10 abroncsot alkalmaztak.

62 A borok részben a présházakban maradtak, részben a belső pincékbe, innen pedig a korcsmákra kerültek. Kezelésükért a kulcsár felelt; kényes hivatalát nem lehetett bárkire rábízni, mert a visszaéléseknek tág tere nyílt (pl. 1779-ben csak egy hordóban 7 akó hiányra jöttek rá), különösen a fejtés és a feltöltések során. Az általános szokásnak megfelelően szerint az akó 64 iccéjéből 4-et számítottak le a seprőre, a feltöltés idejét és menynyiségét pedig 1784-ben a Clavis pro impletura úgy szabta meg, hogy az hetenkint /4 icce (azaz havonta 3 icce, tehát 4.7%) legyen (s erre pontos táblázatot adott 10-1800 akóig) - ami meglehetősen sok -, de a repletura továbbra is rendszertelen maradt.

63 A gabona és a bor mellett fontos jövedelmi forrás volt a fa is, de erdőművelésről az 1800-as évekig alig lehetett szó. A magyar ember amúgy sem szereti nagyon az erdőt s amikor még nagyon is bőven volt belőle (a térkép 1783-i, tehát késői, erdőben már megfogyatkozott állapotot tüntet fel), úgy vélekedett, hogy egy kis pusztítás nem fog meglátszani rajta. Legsűrűbben a falopásra, fák lekérgezésére (ez a cserzés céljait szolgálta, kellett bírságot kiróni, de legális módon, irtás útján is egyre összébb szorult az erdők állománya, mert az uradalom is szívesen látta a szántóföld térfoglalását; akkoriban még a makkoltatás és az erdei legeltetés nagyobb hasznot hozott, mint a fa. Megváltozott a helyzet, amikor a nyugat-európai fokozódó fahiány, amely a XVIII. század végén súlyos krízisben tört ki és valósággal az európai kultúra kérdésévé lett,

64 nálunk is kezdte éreztetni hatását. A földesúri vadászszenvedély

63 nálunk is akadályozta ugyan az erdők kipusztulását, mégis már 1770-ben el kellett rendelni, hogy a fiatalosokban 10 évig tilos legeltetni, különösen kecskét, hogy a (i0

A terméseredményeket 1. Ci. L., Rationes cellariatus, Rationes clavigeratus. — Az akót Lederer (Századok, 1923-24: 311-12.) nyomán 54.3 1-rel számítom. "'Horváth, III. 126. r,2

H. L, Gödöllő 29: 724, 725, 731.; 30: 765, 766, 777. ' G. L., Clavis pro impletura. - A helytartótanácsi Norma (G. L.) havi 3%-ot számít a feltöltésre, eg)' prímást utasítás (M. Gt. Sz. 1897: 395.) 10 akóra mindössze heti 1 iccét. M

Sombart: Moderner Kapitalismus = Werner Sombait. Luxus und Kapitalismus (München u. Leipzig, 1913.) II/2. 1137-52.; Kulischer: Alig. WG. II. 452-53. "V. d. Goltz, I. 269-71.; Rudolf Kötzschke: Deutsche Wirtschaftsgeschichte bis zum 17. Jahrhunderl (Leipzig u. Berlin 1923) 138.