18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

GAZDASÁGTÖRTÉNET - A gödöllői Grassalkovich-uradalom gazdálkodása (Különös tekintettel az 1770-1815. esztendőkre)

házak ne fából, hanem vályogból épüljenek s hogy a jobbágyok faizása novemberjanuárra korlátozódjék. Ezt a rendeletet Pest megye 1786-ban hirdette ki,

66 de addigra már az urbárium is eltiltotta a jobbágynak, hogy a földesúr híre nélkül irthasson. Skerlecz a cseréptetőt akarta népszerűsíteni, Sándor Lipót nádor pedig nyilvános ellenőrzés alá kívánta vetni az erdőket, „da die Erhaltung des holzes sehr nothwendig ist". Figyelemre méltó Pankl megjegyzése is: „Silvas in agros converti nunc quidem non expedit; olim, cum regio omnis maximam partem nemoribus impedita fuit, id fieri oportuit".

67 Ebben már kifejezésre jut az infláció korában elharapózott irtási láz hatása. Akkoriban, különösen Pesthez hasonló rohamosan fejlődő városokban, hatalmas építkezések indultak meg, úgyhogy a fa ára 30 év alatt megháromszorozódott.

68 Ez csakhamar kihatott Gödöllőre is: míg a 80-as évekig inkább csak a községi kovácsok vesznek fát szénégetés céljára és belőle csak alkalmilag adnak el nagyobb tételt, a második Grassalkovich csakhamar a pénzszerzés alkalmas eszközére talál benne. 1783—85-ig 6433 öl fát termel ki az uradalom, talán többet, mint addig együttvéve, de eladásra még csak 115 öl kerül, a többi terményjárandóság (2810 öl), vagy hordókészítés (43 /2öl), pálinka- (353 '/2) és sörfőzés (205 V2ÖI) céljait szolgálja. A következő években még fokozódott az irtás: 1786-87-ben 6006 ölet vágtak ki, részben napszámosmunkával, mert a robot nem volt elegendő; 1811-13ban évente átlag 4209 öl hasábfát és 396 öl rőzsét adtak az erdők, amiből 3127, illetve 323 öl került eladásra. De a földesúr távollétében roppant hanyag gazdálkodás folyt a fával: pl. 1786-ra 3508 /2 ölnek kellett volna maradnia, de ebből az ellenőrzés szerint „in statu effectivo adinventae org. 491, manent adhuc in deffectu org. 3017", 1383 '/2 ölnek nyoma sincs, a kasznár azt mondja, hogy a vadásznak adta át, ez tagadja, viszont az erdők félreeső helyein 41 öl hasábfára, másutt 305 öl leapadt, törődött rőzsére akadnak. Ezt a bánásmódot hamarosan megsínylették a régi, gyönyörű erdőségek, hiszen, mint láttuk, a tisztek igyekeztek belőlük maguknak is hasznot húzni s kellő őrizet híján sűrűn érte őket „invasio" a parasztok részéről is (pl. a 90-es években a hartyániak a kakucsi és Örkényi erdőből lopott fából 15 hidas ólat készítettek maguknak, elhordták továbbá 10 szekér ágfát, 164 szál vastag és 271 szál vékony tölgyfát, amiből vályút, ekeszarvat stb. faragtak). Az uradalom elnézte, hogy a jobbágyok kiirtsák a Bél Mátyástól is emlegetett híres bagi erdőség tekintélyes részét, amelyben egykor téli makkon könnyen meghízott 1000 sertés is,

69 míg most többre becsülték a kivágott fa 2

/Vrészét (532 /2 öl), ami az irtványokból a földesurat illette. Rengeteg kárt okozott az erdei legeltetés is: a praefectus nemcsak, hogy nem tilalmazta a sarjerdőket a parasztok jószága elől, hanem egyenesen bérbe adta nekik azokat, ami az elpusztult részek pótlását lehetetlenné tette; a faizásban is szabad kezet engedett a jobbágyoknak, úgyhogy azok kivágták a legjobb törzseket és csak a száraz, korhadt, görbe fákat hagyták meg; sőt megengedte azt is, hogy œ

Pauly, 299-300. - Pm. L., Prot, congr. 1786: 2238. sz. - Túróc megye 1799-ben elrendelte a kecskék kiirtását. (Corpus statulorum IV/1. 888.) Berényi: Skerlecz 336. = Berényi Pál: Skerlecz Miklós báró élete és művei (Bp. 1914.) Mályusz, 586. - = Mályusz Elemér: Sándor Lipót főherceg nádor iratai (Bp. 1925.) Pankl, 7. "Vő. Schwartner, I. 319.; Pankl 132, 291.; Horváth III. 276. ß9

Bel: Notitia III. 149. - O. L., U. et C. 94: 1.