18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

GAZDASÁGTÖRTÉNET - A gödöllői Grassalkovich-uradalom gazdálkodása (Különös tekintettel az 1770-1815. esztendőkre)

a terméseredmény a mainak csak Vs-^/Vét érte el, általában 3V'2-4-sze rését tette az elvetett magnak s a legjobb gazdák átlaga a XIX. század elején is csak az 5.2-es arány körül mozgott. A kinyomtatott gabonát tárolása során további veszteségek érték. Hivatalosan 2% beszáradást (decrescentia) és 1-2% rostalajat írtak le;

49 Gödöllőn az elsőre nincs adatunk, de a szelelést követő rostáláskor az „inutiles pulveres" jelentékeny összegekre szaporodott fel, pl. 1784-ben Kakucson és Pesten 1544 mérővel fogyott meg ilyen címen a garmada. A rostálás rendszerint a téli hónapokban, tehát már a magtárakban folyt. Ezek építése I. Antal nevéhez fűződik. Az első években még ő is vermekben tartotta gabonáját, el-elrendelte, hogy a vermekben levő gabonát szeleljék meg, hogy a tiszttartó „investigállya, hány verem gabonám van Mácsán, Soroksáron, Gödöllőn, Isaszegen, Ecseren és talán másutt is" (!), kijelölt helyen (dombokon) vermeket ásatott,

00 de azután magtárakat építtetett Gödöllőn, Kerepesen, Soroksáron, Pesten, amihez a XIX. század elején a mácsai és a Duna mellett, a sződ-rákosi magtár emelése járult. Szükségessé tette ezt az, hogy a nyomtatás egyszerre nagy gabonamennyiségekhez juttatta az uradalmat, de mindenesetre nagy haladást jelentenek, hiszen az egykorú irodalom jobban ajánlotta a vermeket olcsóságuk, egyszerűségük miatt; bennük egér, zsizsik nem fért a gabonához, viszont ez, ha rosszul készültek, nem egyszer elrothadt, megdohosodott.

01 Ilyesmi előfordult a magtárakban is, különösen az absentismus idején, amikor a hanyag kezelés miatt pl. a 30 öl hosszú, öVs öl széles, 12 öl hosszan alápincézett hatalmas soroksári vályogtégla-magtár is tönkrement és zsúptetejébe egerek fészkelték be magukat.'

02 A gabonatermelés tárgyalásával tulajdonképpen ki is merítettük a szántóföldi termelés kérdését, hiszen ez egyéb növényekre alapjában véve nem terjedt ki. Ilyenformán megmaradt kezdeti extenzív állapotában s bár Eszterházy idején sokat tökéletesedett (pl. ő honosította meg a próbacséplést, azután a jobbágyokkal kötött szerződésekben helyenkint a vetés gyomlálását is kikötötte,

03 az intenzív termelés növényei: a kukorica (amelynek kerti termelését I. Antal már 1734-ben elrendelte

04

), a dohány és a burgonya kívül maradtak a szántóföldi művelés körén. Láttuk, hog)' a munkarendszer volt ennek a fő oka; a drága napszámosmunka csak ott fizette ki magát, ahol a termény biztos és jó elhelyezésére lehetett számítani és ahol az egyébként is nélkülözhetetlen volt. Tehát intenzív munkával csak a szőlőművelésben találkozunk. A 80-as évekig a munkák legnagyobb részét „pénzesmunkásokkal" végeztették, I. Antal csak a legdurvább műveleteket: a karóvágást, karózást, karókihúzást bízta jobbágyaira. II. Antal alatt már csökkent egy kissé a IS

V. d. Goltz, I. 260-61.; Sartorius v. Waltershausen 8-9. = A. Saiiarius von Wallershausen: Deutsche Wirtschaftsgeschichte 1815-1914. (1923) - Franciaországban átlag ötszörös a termés. (Sée: Franz. W. G. I. 177.) - A sziléziai Schaffgotsch-birtokokon 1770-1810 kb. a következő volt a gabonafélék termésátlaga: rozs 5.7, árpa 4.1, zab 3.8 q kai. holdankint. (Heisig, 117.) 1!,

G. L., Norma. :,n

G. L., Diarium aeconomicarum dispositionum. "Pankl, 61, 63-64, 255.; Nagyváti 257-64.; Pethe 670-71. - Eckhart, 19-20. = Eckhart Ferenc: A bécsi udvar gazdasági politikája Mária Terézia korában (Bp. 1922.) G. L., Status aedtficiorum 1800, Relatio praefecti Vietoris. 5 G. L.. Regestrum conferentiae rationum. "'G. L., Diarium aeconomicarum dispositionum.