18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

GAZDASÁGTÖRTÉNET - A gödöllői Grassalkovich-uradalom gazdálkodása (Különös tekintettel az 1770-1815. esztendőkre)

szőlőkre kiadott összeg, hog)' a 90-es években teljesen eltűnjék. A robotos művelésnek meg is volt aztán az eredménye: a tőkék elvénültek, kivesztek, a szőlők megritkultak, úgyhogy egy részüket el kellett adni, a öbbiben pedig, mondja az ellenőrző tisztviselő, a kényes munkákat „per conduct' >s idoneos operarios" kell végeztetni, mert köztudomás szerint a bortermelés robotmunka mellett nem jár haszonnal.

30 Azóta all munka közül a trágyahordás a béresek, a döntés a vincellér feladata maradt, míg a metszést, az első kötözést és részben a szüretet is napszámosokra bízták. Egyébként a szőlőmunkák sora tavasszal a nyitással (kifödés, apertúra, detectio) kezdődött, ezt követte a metszés (scissio), venyigehordás, karóverés (palorum incussio), első kapálás (fossio), majd a kötözés (ligatio) és gyomlálás (purgatio), azután a levelezés (pampinatio), közben a második, majd a harmadik kapálás. Szüret után következett a karókihúzás, és a fedés (contectio, inhumatio). Akiveszett tőkéket (ősszel vagy tavasszal) döntés (homlítás), esetleg ültetés útján pótolták. A fontosabb munkák a gödöllői 40 holdas szőlőben 1776ban így oszlottak meg (zárójelben a zsidai 10 holdas szőlőre vonatkozó 1779-es adatok): trágyahordás 337, metszés 191 (120

Va), karózás 420 (435), kötözés 1337 (403), kapálás 1530 (213), fedés 2627?, döntés 366 (167), összesen 3000-5000 (400—1500) napszám; szüretkor csak pallérokra, szakácsra, húsra volt költség. A 70es években karózásért 9, trágyahordásért 10, kötözésért, gyomlálásért 12, nyitásért, metszésért, fedésért 20, kapálásért, döntésért 25 dénár napszámot fizettek.'

0 Apróbb kiadás volt pl. a „madarak vadítására" vett puskapor; ezek már említett kártételére jellemző Panklnak az a tanácsa is, hogy a karókat - amelyeket különben a tőkék pajzsának tart - felül ki kell hegyezni, hogy a madarak rá ne ülhessenek.

57 Befolyással volt még a termés nagyságára a szüret módja is, amely a csomoszoláson kívül nagyrészt taposásból állt; ezen a tisztátalan eljáráson joggal ütközött meg az idegen, hiszen már Nagy Károly eltiltotta azt;°

8 sajtók alkalmazásáról csak a későbbi években szerzünk tudomást. Főleg vörös bort termelt az uradalom, bár a fehér bor idővel egyre inkább tért hódított; Eszterházy idején a csömöri szőlőben kísérletet tettek tokaji fajtával is, amely 1801-02-ben 78, illetve 193 akót termett. Az uradalmi vineák összesen 900-2300 akó termést adtak, tehát a jobbágypromontóriumokból befolyó dézsmajövedelmet ritkán érte el termésük. Egyébként ezt a területhez viszonyítani meglehetősen nehéz, a kapálásból nem indulhatunk ki, mert a kapások szerint való megjelölés meglehetősen ingadozó (pl. Zalában 100, Pest megyében 200-250"-öl tett egy fossort).

09 A szőlők nagyságára vonatkozó adatok sem megbízhatók, mert pl. a zsidai szőlő a 90-es években hol 10, hol 40 holddal szerepel. Ha elfogadjuk, hogy az összes szőlőterület 1799-ben 200 m. holdra rúgott, akkor azon kat. holdankint átlag csak 8.4 akó, azaz 4.6 hl bor termett; viszont a gödöllői 40 holdas szőlő 1783, 1784, 1796, 1797, 1798, 1801 "G. L. Relalio super visitatione. - Relatio praefeeti Vietoris. ' 'G. L., Planum aeconomicum. "Pankl, 81. — A szőlőmunkákal 1. a számadásokon kívül: Townson, 263-64.; Pankl, 79-82, 26567.; Pethe, II. 471-74, 538. :,8

Paget, II. 227-29.; = John Paget Hungary and Transsilvania (London, 1850.) v. d. Goltz, I. 101. ""Pauly, 316-17.; vö. M. Gt. Sz. 1895: 243.