18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

CSÍKI TAMÁS: Wellmann Imre és mezőgazdaság-történetünk új útjai

által kezdett irányhoz), s határozta meg immár konkrétságra törő precizitással a megvalósítandó feladatokat. Ennek megfelelően Wellmann irányításával indult meg az 1715ös, 1720-as, 1828-as országos összeírás, az 1744. évi Vas megyei összeírás agrártörténeti szempontú feltárása, az Urbaria et Conscriptiones (U. et C.) gyűjtemények regesztázása, az úrbéri kilenc kérdőpont feldolgozása, amelyek mind-mind a jövőbeli kutatásokat is szolgálták. De elkezdődött a Rákóczi-kori dicaösszeírások összegyűjtése, majd az 1895-ös mezőgazdasági összeírás, sőt 18—19. századi földkönyvek és térképek forráselemzése, illetve a számítógépes feldolgozásuk előkészítése. Némely feladatoknál, pl. az 1895-ös adatok felhasználásában, kartográfiai módszereket is alkalmazni kívántak, ami egy agrártörténeti atlasz perspektíváit nyithatta meg. Efelé mutatott Wellmann egy másik, merőben új elképzelése, amely az agrártermelés természeti tényezőit, illetve a településeket akarta, az évszázadok alatt bekövetkezett változásokat is figyelembe véve, a térben ábrázolni, ami ugyancsak a regionális kutatások bővítését és korszerűsítését szolgálhatta volna. Mindemellett, miként utaltunk rá, elkezdődött a tárgyi gyűjtemények kutatásban való szervesebb felhasználása, a különböző kéziratos térképek összegyűjtése és katalogizálása, illetve folytatódott a magyar mezőgazdasági irodalom bibliográfiájának szervezése, amely a periodikák anyagával és a nemzetközi agrárirodalommal egészült ki. E vázlatos felsorolás is jelzi, hogy agrártörténetünk feltárása számára új távlatok nyíltak, s ehhez kötődve teljesedett ki, tudományos pályájának utolsó periódusaként, Wellmann történetírói munkássága. Egyre inkább elmélyült gazdaság- és társadalomcentrikus szemlélete, ugyanakkor a mezőgazdasági kultúra, a termelés múltjának szinte minden részaspektusát kutatta. Nemcsak a 18. századi földművelési rendszerekről, a határhasználat kérdéseiről írt összefoglaló és alapvető tanulmányokat (ezeket egyként jellemzi a problémakör valamennyi elemét összefüggéseiben vizsgáló, a rokontudományok: a néprajz, a településtörténet stb. eredményeit szintetizáló megközelítés, valamint a Tagányi-féle „örökség", miszerint minden faluhatárnak önálló története van); de jelentek meg mértéktörténeti írásai a királyi mértékről és a népi területmérési módszerekről; a paraszti termelés és a piaci viszonyok összefüggéseiről; a 18. századi gabona-terméseredményekről; vagy az általa talált másfélszáz éves búzakalász leletet mint történeti forrást (!) felhasználva értekezett Szerdahely szék mezőgazdasági termeléséről, gabonatermesztésének jellemzőiről, kitérve az egyes települések nemzetiségi szempontokra is figyelő bemutatására. Szervesen csatiak óztak ezen tanulmányokhoz egyéb munkái is: népességtörténeti írásai, amelyekben pl. a Rákóczi-szabadságharc demográfiai hátterét vizsgálja, vag)' a történeti demográfia eredményeit széleskörűen felhasználva, s az egyes megyékre is kitérve tekinti végig 18. századi népességünk alakulását, mint az újkori magyar mezőgazdaság fejlődésének egyik alapját; a településtörténet körébe vonható publikációi, ahol Tagányitól Imreh Istvánig foglalja össze a föld- és faluközösségi kutatások eredményeit, s maga is nagy tanulmányt szentel a 18. századi falu életében megfigyelhető földközösség, illetve az egyéni birtoklás elemeinek, kitérve a falutörvények, a paraszti szokásjog és bíráskodás, a falusi önkormányzat problémáira (egyébként a földközösség néhány elemét már a Grassalkovich-uradalomról írt művében is érinti, némely vonatkozásban Tagányival szemben foglalva állást), vagy ahol igen kritikusan egészíti ki a magyar tanyarendszer múltjával foglalkozó újabb írásokat.