18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

GAZDASÁGTÖRTÉNET - A tokaji szőlőkultúra oroszországi meghonosítása

A TOKAJI SZŐLŐKULTÚRA OROSZORSZÁGI MEGHONOSÍTÁSA A magyar bor Európa-szerte terebélyesedő hírneve 1784 őszén ritka vendégeket hozott hazánkba. Többtagú orosz katonai küldöttség érkezett azzal a megbízatással, hogy tokaji bort vásároljon, s egyben a hegyaljai szőlőtermelést orosz földön meghonosítsa. A tokaji bor ekkor már évszázados hírnévvel dicsekedhetett külföldön, nemcsak a Duna mentén, hanem észak és északkelet felé is. A középkor óta virágzó magyar—lengyel borkereskedelem kezdettől fogva érdekkörébe vonta a Lengyelországgal szomszédos orosz területeket; amióta pedig fokról fokra kibontakozott az orosz nagyhatalom, önállóan is növekvő érdeklődéssel fordult a Hegyalja nektárja felé. Hiába tépázta meg a magyar bor hírnevét a XVIII. század elejétől fogva sokféle hamisítás, amit nem ok nélkül írtak a gomba módra elszaporodó görög, rác, zsidó kereskedők rovására; az orosz udvarnak alkalma volt közvetlen, hamisítatlan forrásból megismerni s becsülni a tokaji bor erejét, zamatát. Rákóczi többször küldetett szövetségese, Nagy Péter udvarába ajándékképpen kiterjedt hegyaljai szőlőbirtokának legjava terméséből. Ez adhatott ösztönzést Nagy Péternek arra, hogy amikor összeköttetései a bujdosó Rákóczival megszakadtak, külön ügynököt küldjön Magyarországra borvásárlásra. Később már Bécs kedveskedett a cári udvarnak a Hegyalja termésével. 1740-ben pl. a szepesi kamara útján 52 hordó bort küldetett Moszkvába. Hét év múlva arról értesülünk, hogy gr. Visnyiovszkij szállíttat 9 hordó bort Tokajból Erzsébet cárnő számára. Mindez néhány feltűnőbb eset csupán; amióta azonban a viszony megjavult a két nagyhatalom között, a szállítás nagy nehézségei s a Magyarországot sújtó osztrák vámpolitika gátjai sem tartóztathatták fel az Oroszországba áramló magyar bor útját. A rendszeressé kerekedő magyar borkivitel II. József uralkodása elején már a bécsi kormányköröket is jobb belátásra bírta: 1783-ban közel egyhetedére mérsékelték az orosz határon át kivitt bor vámját, ami pedig sokat nyomott a latban azóta, hogy a Lengyelország felosztásától fogva osztrákká lett Galícia a magyar és orosz föld közé ékelődött. Az orosz udvar a XVIII. század vége felé már állandó megbízottat tartott Tokajban, aki évenként mintegy 100 átalag aszút vásárolt, nem szólva a közönséges hegyaljai borokról. Ebből a történeti háttérből domborodik elénk az orosz kiküldöttek 178485-i vállalkozása. A magyar hatóságok először a bécsi haditanács útján értesültek a dologról; katonai küldöttségről lévén szó, az orosz megbízottak ugyanis a magyarországi katonai főparancsnoksággal léptek érintkezésbe. Küldetésük első része: a tokaji borvásárlás természetesen nem ütközött nehézségbe; amikor azonban azzal a tervvel álltak elő, hogy a hegyaljai szőlőművelés orosz földre plántálása céljából több ezer szőlővesszőt s a hegyaljai bortermelésben jártas 4-5 vincellért vihessenek