18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

CSÍKI TAMÁS: Wellmann Imre és mezőgazdaság-történetünk új útjai

böző munkacsoportok alakultak. Wellmannt a 18. századi viszonyokat vizsgáló munkaközösségből nem lehetett kihagyni, s bár az elvi célkitűzések nagymértékben különböztek a csupán néhány évvel korábban megfogalmazott Wellmann-féle programtól, s nem is a legszerencsésebb téma jutott a számára: a 18. századi parasztmozgalmakat, elsősorban az 1753. évi alföldi parasztfelkelést kellett feldolgoznia, mégis megvalósíthatta saját elképzeléseit és viszonylagos szuverenitását is. Mert igaz, hogy az '50-es évek első felében írt munkákban érvényesülnie kellett a marxista szemlélet legszélsőségesebb megnyilvánulásainak (korábban láttuk a történelmi materializmus érvrendszerét egyébként ismerő Wellmann állásfoglalását ezzel kapcsolatban), mégsem az események menete, az „osztályharc" mibenléte foglalkoztatja, hanem emögött a parasztság valós helyzetét, a tényleges, mindennapi életével, gazdálkodásával, a termeléssel kapcsolatos problémákat keresi. Ily módon a parasztfelkelésekről vagy a Tessedikről írt munkákban (olyan források alapján: országos és megyei összeírások, helyi jegyzőkönyvek, naplók, részben a kancelláriai levéltár vonatkozó iratai stb., kiegészülve a bővülő helytörténeti irodalommal, melyeket korábban maga is megjelölt) feltárulnak az Alföld török idők utáni betelepedésének, a kialakuló települési rendnek a legfőbb jellemzői, ezzel összefüggésben a domináló rideg állattartás, az egyoldalú, szabad foglalásra épülő földművelés jellegzetességei, miként nem marad el az alföldi mezővárosok, Mezőtúr és Hódmezővásárhely paraszti társadalmának, rétegződésének s a differenciálódás előrehaladásának sokszempontú bemutatása sem. (Ez a fajta törekvés az említett tanulmánykötet csak kevés írásában volt nyomon követhető.) Mindez indokolttá tette, s jelzi, mennyire nem lehetett Wellmannt figyelmen kívül hagyni, hogy kezdettől bekapcsolódjon egy új egyetemi tankönyv, illetve az erre épülő, s az 1526 és 1790 közötti időszakot átölelő, több kiadást megért, történeti szintézis munkálataiba. (1954-re készültek el az első változat kéziratai, amit némi átdolgozás után 1957-ben, sőt a '70-es évek elején is megjelentettek.) A szerkesztők koncepciója szerint alkorszakonként tárgyalták a 18. századi történelmet is, a gazdasági, a társadalmi, a politikai és a művelődési viszonyokat együttesen, ám ez korántsem jelentett egy valóban egységes feldolgozást, így Wellmannra a felvilágosult abszolutizmus jozefinizmus előtti korszaka, az 17541780 (!) közötti időszak jutott. (Az 1754. évi vámrendelet alkorszakhatárként való feltüntetése, amit a későbbi összefoglalások módosítottak, önmagában utal e szemléletmód egyoldalúságára.) Ily módon Wellmann foglalkozott a felvilágosult abszolutizmus fő vonásaival, az abszolutizmus és a rendiség viszonyával (a szükséges terminológiai módosulások mögött nézeteinek alapjai lényegében változatlanok maradtak a '40-es évek elejének összefoglalása óta), a Monarchia európai helyzetével, majd önálló fejezetben tekintette végig Magyarország nemzetiségeinek 18. századi állapotát, külön kitérve a felvilágosodás, a nyelvi mozgalmak felerősödésének jelentőségére, ami tevékenységének további bővülését jelenti, ám a fő hangsúly ezúttal is a gazdasági és a társadalmi viszonyok bemutatásán volt. Az egyetemi tankönyv munkálatai során önállóan is megjelent összefoglaló tanulmánya, amely az úrbérrendezés előtti magyar parasztsággal foglalkozik. S igaz, a különböző állami, egyházi és földesúri szolgáltatások számbavétele áll a középpontban, emellett azonban bemutatja e társadalmi csoport sok szempontú rétegződését, az egymást átszövő jogi, teleknagyság szerinti vagy a különböző szerző-