18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

GAZDASÁGTÖRTÉNET - Határhasználat az alföld északnyugati peremén a XVIII. század első felében

HATÁRHASZNÁLAT AZ ALFÖLD ÉSZAKNYUGATI PEREMÉN A XVIII. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN Aki a falu hajdani gazdálkodását a maga konkrét megjelenési formáiban kívánja megismerni, nem mellőzheti annak a berendezkedésnek vizsgálatát, mely a paraszti életrend mindennapi keretét alkotta. Eredetileg, a megtelepülés idején e berendezkedés fő irányát még javarészt a természeti adottságok szabták meg. Tovább sem lehetett meg hozzájuk való igazodás nélkül a gazdálkodó ember, de alakító s alkotó beavatkozása a nyers tájon mindinkább nyomokat hagyott. A település rendelkezésére álló terület a paraszti munka színterévé vált, a természeti környezet gazdasági tájjá formálódott. Milyen arculatot nyerjen e színtér, hogyan tagolódjék, s egyes részei milyen funkciók hordozására váljanak alkalmassá: döntően a gazdálkodás módja, rendszere szabta meg. Mint már Györffy István utalt rá, a megtelepülés módjának — faluformának és határbeosztásnak — s annak megértéséhez, ahogy e berendezkedéssel élt a falu népe, a gazdálkodás rendszere ad kulcsot kezünkbe.

1 Ez a szoros összefüggés a másik oldalról nézve annyit jelent, hogy a mezőgazdasági rendszer a faluhatár beosztásában nyert konkrét formát, tartalma pedig a határhasználat módjában realizálódott, az elvi elgondolás benne vált eleven gyakorlattá. Amiből tovább az is következik, hogy konkrét térbeli megvalósulásán keresztül lesz lényege mintegy megfoghatóvá, a határhasználaton keresztül közelíthető meg leginkább: mit is foglalt tulajdonképp magában a gazdálkodás követett rendszere. A feudális kor határhasználati formái az évszázadok során jelentős változásokon mentek keresztül. Az eredeti alapvetés általában a parasztságtól származott; utóbb azonban kétrendbeli külső, felülről való beavatkozás is történt abba, ami a falutelepüléseken a közösség körében nyert szabályozást. Egyrészről a földesuraság korlátozta s csorbította a közösségi határhasználatot, kivált a majorkodás kibontakozásától fogva, az erdő kisajátításától allodiális táblák kihasításán át egészen a földközösség bomlasztásáig; a faluközösség kezében végül is nem maradt egyéb a nyomáskényszer érvényesítésénél. Ahol pedig a földesuraság révén nem jutott el idáig a fejlődés, hasonló irányba terelte az állami jobbágypolitika beavatkozása. Az úrbérrendezés, részben a földek új kihasítása révén, ugyancsak közrehatott abban, hogy az újraosztásos földközösség megszűnjék, s a paraszti birtoklás és használat a jobbágytelkekre zsugorodjék össze. Más oldalról pedig a felvilágosodott abszolutizmus mezőgazdasági politikája próbált rést ütni a hagyományos gazdálkodáson (és a hozzá kapcsolódó határhasználaton), így az ugar- és a másodvetcmény dézsmától való mentesítése révén, továbbá takarmánynövények termesztéGyörffy István: Magyar falu, magyar ház. Bp. 1943. 21, 118.1.