18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

MÓDSZERTAN - Agrártörténelmünk módszerének kérdéséről

stb. A hőmérsékletre érzékenyebb kultúrnövényeink (búza, szőlő, dohány stb.) termelhetőségi határát is fel kell tüntetni. c) Csapadék. Az évi átlagon túl itt is az eloszláson, a szélsőségeken, az aszályok, felhőszakadások jégverés, köd, téli hótakaró gyakoriságán van a hangsúly. d) Hegy- és vízrajz. Ismételten rá kell mutatni, hogy különösen az utóbbinak történeti kimunkálása: a folyószabályozások, ármentesítés előtti állapot, az ártér, illetőleg ármentes szint határvonalának feltüntetése lényegbevágó feladat. Folyó- és állóvizektől távolabb az ivóvíznyerés lehetőségei (kutak) is figyelmet érdemelnek. e) Erdők. Az erdőterület kiterjedésének rögzítésén túl, melyet történeti adatok fényében kell visszafelé nyomozni (kiindulva a Bedő-féle erdőtérképből), fontos a fanemek területi megoszlásának feltüntetése is (tölgy-, bükk-, fenyőhatár stb.), nemcsak a nyerhető tűzi-, szerszám- és épületfa, hanem az erdei legeltetés s az irtás útján remélhető szántóföld- és rétnyerés szempontjából is. f) Település. Itt már lényegében történeti feladatról van szó. Korsza-konkint kell rögzíteni: hol voltak népes, hol puszta települések, melyek emelkedtek mezőváros stb. rangjára, a lehetőséghez képest a hozzávetőleges lakosságra is utalva. A település helyének esetleges megváltozása, a tanyakirajzás, a puszták benépesülése külön figyelmet érdemel; úgyszintén lényeges (a földművelési rendszer tekintetében is) a településformák elterjedésének ábrázolása s a faluhatárok minél korábbi adatok alapján való rögzítése. E többé-kevésbé konstans tényezőknek megfelelő számú térképen való ábrázolása után kerülhet sor a munkatérképeken az egyes időmetszeteknek megfelelő s egyéb, ezekhez időben kapcsolódó történeti adatok térbeli felvázolására, utalva mindenütt nemcsak a korra, hanem az alapul szolgáló kútfőre is. Hogy hány és milyen természetű adatféleség kartográfiai ábrázolására kerülhet sor, függ a forrástól s a benne található adatok jellegétől. Általában megállapítható, hogy napjainkhoz időben minél közelebb eső kútfőkből indulunk ki, annál többrétű, teljesebb és megbízhatóbb a kép, mely a térképre vitelből elénk tárul. Láttuk, a kiindulásul szolgáló térképek s a történet folyamán meglehetős állandósággal érvényesülő tényezők esetében is a későbbi időből való, részletesebb és pontosabb rögzítésre támaszkodhatunk biztosabban. Mindez azt javasolja, hogy a kartográfiai módszer alkalmazásában az újabb kori állapotokból induljunk ki, ott vetve meg lábunkat, ahol a források s a térben ábrázolható tényezők és elemek természete a legkorábbi biztos támasztékot nyújtja - úgy haladjunk aztán, lépésről lépésre, más, kevésbé jól dokumentált s így kevesebb szilárd fogódzópontot nyújtó korok agrárviszonyai felé. Mint az országos jellegű kútfők fenti áttekintéséből látható, statisztikai és kartográfiai módszerrel megjeleníthető teljes keresztmetszetek készítésére legkorábban a XVIII-XIX. századból rendelkezésre álló forrásanyag nyújt megfelelő lehetőséget. De magának a történeti, közelebbről agrártörténeti fejlődésnek ismeretében is legcélszerűbben ez időkörön belül választhatjuk meg a feldolgozás kiindulópontját. Utalhatunk arra, hogy Franciaországban is a XVIII. századot tekintik annak az időszaknak, melyre a múltba tekintő vizsgálódás a legszilárdabban alapozódhat: ekkor, a mezőgazdaság „forradalma" előtti időben jelenik meg az „ancien régime" agrárélete a források teljes fényében. " Nálunk, a paraszti gazdálkodást '

xl Bloch i. m. X-XIV. 1., II. (suppl.) XXVI. 1.