18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)
MÓDSZERTAN - Agrártörténelmünk módszerének kérdéséről
az agrártörténeti vizsgálódás speciális nehézségeit. Hiszen annak idején elég volt annyit is kiharcolni, hogy az agrárfejlődés tényei méltó tárgyként vonulhassanak be a történetírásba; ha művelőik megelégedtek volna azzal, hogy helyi részletekkel bíbelődjenek, mi igazolta volna az új tudományág jogosultságát? A helytörténeti elmélyedéstől való hiízódozás azonban azzal a sajnálatos következménnyel járt, hogy az efféle kutatás nagyrészt dilettánsokra maradt, ami még jobban alászállította annak megbecsülését. ^ Mert ezek hiába rendelkeztek a helyi ismeretek előnyével, ha kellő iskolázottság és történeti - főképp gazdaságtörténeti - érzék híján, s mivel megfelelő mintát nem láttak maguk előtt, fokozottan áldozatul estek a műfajjal járó veszélyeknek. Holott éppen szakszerű felkészültség s a sokoldalú forrásokat kellően értékesíteni tudó széles történeti műveltség segíthetett hozzá, hogy a térben való korlátozottság, a jelentéktelen adatokban való megrekedés helyett valóban intenzív irányba, a helytörténetben rejlő kedvező lehetőségek kihasználása felé lendítse az agrártörténeti kutatást. Mert ilyen lehetőségekkel bőven kecsegtet a területi alapon elinduló kutatás, így mindenekelőtt szilárd megalapozással s életszerűbb ábrázolással. A többékevésbé szervesen egymáshoz kapcsolódó, mégis változatos kútfőanyag s az agrárélet egyes szektorainak összefüggésükben való szemlélete ugyanis, bár szűk körben, az eleven élet egész megjelenítésére nyújt módot. S mindehhez még egy eléggé nem hangséilyozható előny járul: a kutató az ilyen helyi mélyfúrás során juthat leginkább érintkezésbe a néphez közel álló, a parasztság életét közvetlenül, torzítás nélkül tükröző forrásanyaggal. És nyilvánvaló az is, hogy a teljességre és életszerűségre törekvő rekonstrukcióhoz nélkülözhetetlen nem írásos források: térkép, képes ábrázolás, tárgyi emlék, szokás, szóhagyomány helyhez kötötten szólaltathatók meg igazán, a komplex kutatómódszer 86 alkalmazásának helyi keretben van meg leginkább a lehetősége. Annyi bizonyos: ha valahol, a helytörténeti kiindulásnak épp a mezőgazdasági termelés és technika kutatásában van igazán létjogosultsága. A talaj, a domborzat, a vízrajz alakulásában meglevő korlátok és lehetőségek, ezek szétfeszülése, illetőleg felhasználása, amint az emberi munka (vagy pusztítás) eredményeképp a történet folyamán megmutatkozik, a népesedés és a megművelhető terület egymáshoz való viszonya, a társadalmi differenciálódás és a termelési viszonyok alakulása, a földesúri elnyomás, kisajátítás és kizsákmányolás változatai, az állami megterhelés mértéke, megfelelő piac közelsége stb. a helyi fejlődés tarka változatait hozták létre. Már most aszerint, hogy a területi alapon elinduló részlettanulmány milyen kört ölel magába, a most említett tényezők megléte, hozzávéve azt a kérdést is, hogy a felderítésükhöz szükséges források mennyiben állnak rendelkezésre - a kutatómunkában különböző eredménnyel biztat. Legnagyobb homogén egységül a természeti s bizonyos fokig a történeti adottságok hasonlósága, továbbá a piackörzet alapján egy-egy gazdasági táj kínálkozik. Hogy azonban ez az egyes történeti korszakokban mit foglalt magába, hol kell annak körvonalait meghúzni, csupán alkotóelemeinek egyenkénti vizsgálata alapján dönthető el. Bármennyire valóságos gazdasági egységgel van itt tehát dolHn Vö. Mályusz E.: Századok 1924. 539.1. "''Erről KosájyD. i. h. 7.1.; Belényesy M. uo. 77-8. 1. és i. m. 14-22.1.
