18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)
MÓDSZERTAN - Agrártörténelmünk módszerének kérdéséről
gunk, ennek monografikus feldolgozása csak későbbi feladat lehet. Az igen jelentős agrártáj-kutatás eszerint a kisebb egységek előzetes felderítése felé mutat, annál is inkább, mert a táj mögül hiányzik az egységben megjelenítő, szervesen összefüggő, zárt kútfőanyag. A gyakorlatban, láttuk, vármegyék szintjén indult el a területi alapon nyugvó kutatás. Feudális hagyományokon s presztízsokokon kívül része volt ebben annak is, hogy a megye levéltárában, mely a kutatásnak így alkalmas keretet szolgáltatott, a kívánt forrásanyag zöme együtt található. Az egybefűző kapcsok közül azonban a vármegye csupán a nagyjából azonos mértékű állami igénybevétel és szabályozás szempontjából fogható fel az agrártörténeti vizsgálódás alapegységéül. Felsőbb rendelkezések végrehajtása, saját rendeletei, összeírások, társadalmi rétegbe sorolás, adóztatás, bíráskodás tekintetében a megye a feudalizmus idején valóban nagyjából egyöntetűen kezelte a területén lakó „misera plebs contribuens"-t. Egyébként azonban, rendszerint határai sem esvén egybe a természetes határokkal, a lakosság helyzete, életmódja, gazdálkodása dolgában meglehetősen heterogén területeket ölelhetett magába, s így az agrárfejlődés szerves egységének bajosan mondható. Források dolgában nyilván az uradalomtörténet kutatójának helyzete a legjobb: az összefüggő, kerek egységbe fonódó s részletekbe világító kútfők nemegyszer hézagtalan tömege áll rendelkezésére. A földesúri hatalom minden másnál közvetlenebbül nyúlt le a jobbágyságig, s ragadta meg azt; így helyzetfelvételei, rendelkezései, az ennek nyomán támadt panaszok a paraszti sors legmélyére világítanak. Sajnos azonban, kisebb és közepes birtokokról, ahol a gazdálkodás nagyrészt az elröppenő szó közvetítésével folyt, írásos emlékanyag nem maradt ránk vagy csak nagyon kevés; ez a körülmény még inkább aláhúzza a nagyobb uradalmak levéltárára épülő feldolgozások jelentőségét. Szerves területi egységről, igaz, kifejezetten csak a majorkodás és a termelési viszonyok vonatkozásában lehet beszélni, bár az úri hatalom és szervezete többé-kevésbé meghatározó keretbe tagolta a falu népének számos életnyilvánulásai. így a kutatás a majorsági árutermelés megvilágításán túl képet adhat arról is: az úri elnyomás, kisajátítás és kizsákmányolás mennyiben szorította bilincsbe a paraszti gazdálkodást. Sőt mivel a majorsági táblák művelése általában véve a jobbágy szerszámaival, munkamódszerével, paraszt-ispánok közvetlen irányítása alatt folyt, az allodiális gazdálkodás felderítése közvetve a jobbágyokéra is világot vethet. 87 Általában véve a földesúri levéltárakban található a jobbágyságot illető legtöbb forrásanyag, s ezért az uradalomtörténet továbbra is ígéretes és követendő műfajnak látszik, ha fokozott figyelmet fordít a parasztsors és paraszti munka feltárására. A munka tervszerűsége érdekében jegyzékbe kellene venni: milyen uradalmakból rendelkezünk feldolgozásra érdemes forrásokkal (felderítve a középbirtokok meglevő gazdasági iratait s a kisebb csaláHl Wellmann I.: Mezőgazdaságtörténelünk új úljai, 30-31, 37. 1. - Hasonló eredményekre jutott Makkai L.: Paraszti és majorsági mezőgazdasági termelés a XVII. században. Bp. - Gödöllő 1957, főleg 9—10, 27. 1. - Az itt említeti szempontokat Belényesy M. (i. m. 4-8. 1.) nem veszi figyelembe. A mondottak után nem érthetünk egyel olyan megállapításaival (uo.) sem, hog)' a nagybirtok szinte kizárólagos vizsgálatával a történelemről s annak mozgatóiról alkotott felfogásuk következtében foglalkoztak kutatóink, vag)' hogy történetírásunk a népi tömegeknek a gazdasági élet fejlődésében közvetlenül ható aktív szerepét lebecsülni igyekezett.
