18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)
MÓDSZERTAN - Agrártörténelmünk módszerének kérdéséről
Agrártörténeti Kutatóintézet révén: nemcsak az agrár-felkészültség érvényesülésének nyitva bővebb teret, de az elodázhatatlan részletkutatásoknak is szilárd szervezeti keretet adhatna, az Agrártörténeti Bizottság által jóváhagyott terv szerint összpontosítva a történet-, agrár-, néprajz-, földrajztudomány legrátermettebb kutatóit a legfontosabb, legsürgősebb problémák megoldására. Rendszeres vizsgálódás alapján, a kútfőlehetőségeket is felmérve, mindenekelőtt agrártörténelmünk „fehér foltjait" kellene körülhatárolni; ezt követné a legrátermettebb szakemberek ráirányítása az így adódó problémákra, s megoldásuknak megfelelően ütemezett távlati tervbe állítása. A kutatóintézet munkájának eredményességéhez hozzátartoznék azután, hogy az egyes munkatársak által készítendő részletes tematika az érdekelt tudományágak szakértő képviselőinek részvételével megvitatásra kerüljön, s hogy az elkészülő forráskiadványok, monográfiák, tanulmányok tervszerű publikálásának előfeltételei biztosítva legyenek. Mennyire szükség van az agrártörténeti kutató- és feldolgozó munkának ilyen szilárd szervezeti formába ágyazott, rendszeres folytatására, akkor világlik ki igazán, ha az eddig elért eredményeket a fenti, bár teljességre nem törekvő áttekintés nyomán egybevetjük az agrártörténelem körébe tartozó főbb tárgycsoportok elöljáróban adott felsorakoztatásával. Hogyan lett volna adva Wenzel idején egy mezőgazdaság történeti szintézis komoly lehetősége, mikor ma, háromnegyed század múltán — igaz, a problémák megsokasodott tömegével szembenézve - sem látjuk azt biztosítva? Attól ugyan már kevéssé kell tartani, hogy - mint az előfordult - kevés adatra merev szkéma épül, vagy hogy a gyéren idézett források csupán az elméleti alapon megkonstruált tétel illusztrálására szolgálnak; de az általánosítások, a gyors áttekintések mögött még mindig ott leskelődik a nem kellő megalapozás, az irrealitás veszélye. Minél több konkrét, a maga helyére illesztett tényanyagra van szükség, minél több alapos és körültekintő részlettanulmányra; 84 nemcsak a kép teljessége: a rekonstrukció biztonsága is megkívánja ezt. Roppant s valóban csak jól megszervezett, tervszerű munkával teljesíthető feladatok tornyosulnak agrártörténet-írásunk előtt, mindenekfölött - s a továbbiakban elsősorban erre vagyunk tekintettel - a termelőerők vonatkozásában; gondosan kell megválasztanunk az utakat-módokat, hogy sikerrel vághassunk neki csak a legsürgősebbek megoldásának. Ha ebben a vonatkozásban konkrét, nem csupán elméleti értékű megállapításokra akarunk jutni, nem mulaszthatjuk el figyelembe venni a kútfőadottságokat. Kétségtelen, a kutatómódszer számottevő mértékben meghatározza a források felhasználását; de másfelől a rendelkezésre álló kútfőanyag s annak sajátosságai ugyancsak erősen kihatnak a követendő módszerre. Mindkét szempontból eltérő pl. a helyzet a XVI. századtól a XIX. közepéig terjedő időszakra, mint a megelőző és az utána következő periódusokra nézve. A feudalizmus korábbi szakaszából általában csak területileg szétszórt, időben sem folyamatos, szervesen össze nem függő és túlnyomórészt nem speciálisan agrártörténeti jellegű adatokkal rendelkezünk. Viszonylag ugyancsak kevés a sajátos agráranyag a kapitalizmus korának roppant méretű aktatengerében; itt a statisztikai jellegű összeállítások lépnek előtérbe. Vis, Konkrél irányokban sürgettem már ezt: Parasztnépünk... 37-9. 1., Agrártudományi Szemle 1947, 432-3. 1. Vö. KosátyD. i. h. 7. 1.
