18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)
MÓDSZERTAN - Agrártörténelmünk módszerének kérdéséről
zó'dnek akár uradalmi, akár egyéb eredetű kútfőkben - ezek épp a legsajátosabban agrártörténeti jellegű források, amelyekhez mint a politikai történettől legtávolabb állókhoz legkésőbb férkőzött hozzá a kutatás. De a termelés, a technika kérdéseinek háttérbe szorulásához a történetfelfogással és -ábrázolással kapcsolatos tényezők is hozzájárultak. A liberálisok legfeljebb ha törvényes intézkedések s közgazdasági eszmék vékony fonalán voltak hajlandók az anyagi élet kérdéseiig leereszkedni, sokkal szívesebben foglalkoztak parasztfelkelésekkel. A pozitivisták inkább a jobbágy jogi helyzetét elemezgették, gazdasági vonatkozású adattömegük feldolgozásában alig jutván tovább részmonográfiáknál. S érthető, ha a szellemtörténet társadalmi harmóniát hirdető termékeivel szemben a marxista történetírás is elsősorban a paraszti osztályharc felderítését tekintette elsőrangú feladatának. A termelés problémáinak háttérbe szorulása az agrártörténelem egészén belül: nem speciálisan hazai jelenség. Angol és francia szerzők is panaszolják, hogy a történetírók a földhasználat, az agrotechnika, a termelési eljárások vizsgálata helyett inkább a földtulajdonnal, a jobbágytelkekkel, a földesúri szolgáltatásokkal foglalkoztak, a gazdasági élet helyett azzal, ami jogi formában rögződött, ami intézményszerű - azaz a szerkezet rekonstruálása közben elfelejtették megnézni: mire is szolgált az. Ha fentebb említést tehettünk a tudománytörténeti, társadalmi, a forrásokban, az agrártörténeti kutatás és ábrázolás nehézségeiben rejlő okokról, melyek az agrártörténelem kibontakozását általában véve hátráltatták, mindezek a tényezők, közelebbről megnézve, az agrártörténelmen belül fokozott mértékben nehezedtek a tulajdonképpeni mezőgazdaság múltjának feltárására. Az idézett nyugati szerzők még további okokkal magyarázzák a termelési oldalt sújtó aránytalanságot (mert természetesen csak erről van szó, a társadalmi-szervezeti problémák fontosságát nem vonja kétségbe senki). Ilyen körülmény, hogy sokáig a középkor számított a kutatás fő célpontjának, ahol a gazdálkodás felderítésére kevesebb alkalom kínálkozott; hogy a technika lassú, alig látható fejlődésvonala éppen nem vonzotta az elbeszélő, lebilincselő előadásra törekvő historikusokat; hogy míg politikai és társadalmi kérdések felé előszeretettel fordultak, a technika területe lenézéssel vegyes előítéletet keltett bennük, sőt vizsgálatától egyenesen visszariasztotta őket a szakismeret hiányában támadt kisebbségi érzés. 82 Hogy e megállapításokban sok az igazság, hazai viszonylatban is bajos lenne kétségbe vonni. Épp a termelés kutatásának hátramaradása (de a sajátos agrártörténeti források minél teljesebb birtokbavételének szempontja is) teszi megokolttá, hogy az utóbbi időben mind több szó esik az agrárfejlődés feltárásában érdekelt tudományok összefogásáról, 83 s húzza alá annak jelentőségét, hogy ez az együttműködés az Agrártörténeti Bizottság megalakulásával már a megvalósulás útjára is lépett. Még teljesebbé s hathatósabbá válhatnék a közös célra törő kézfogás egy ben is mindenki tudja, ismeri, azokról tehát szükségtelen is lett volna valamit írni; holott mi most az ily félékről eg)' emlékiratocskát aranyakkal fizetnénk meg." m Meuvret,J. i. h. 140, 146-8. 1. - W. G. Hoskms: English Agriculture in the 17th and 18th Centuries. Uo. 205. 1. - Vö. Agrártörténeti Szemle 1957, 389-90. 1.; Századok 1957, 876-9. 1. - Bloch, Marc: Les carecléres originaux de l'histoire rurale française, II (supplément établi par H. Davvergne) Paris 1956. XXXII. 1. 8Ï 'Bloch i. m. II (suppl.) XX-XXI. 1. - Itthon sürgeti ezt már Mályusz E.: A népiség története. A magyar történetírás űj útjai, szerk. Hainan Bálint, Bp. 1931. 261. 1. - Kosáiy D., Agrártörténeti Szemle 1957, 7. 1. - BeUnycsy M. i. m. 23. 1.
