18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)
MÓDSZERTAN - Agrártörténelmünk módszerének kérdéséről
hangsúlyozza Acsády - csak ott lett igazán, a szó modern értelmében nemzetivé, ahol munkájánál kereste fel a népet; „a nemzeti történet egyik legfontosabb része a nemzeti munka dicsőséges története". Végre talán „a kiváltságosok szűk köréről, mellyel sokáig kizárólag foglalkozott", a történetíró nálunk is „a polgárosodási munka fejlődésére, azokra a nagy tömegekre" irányítja tekintetét, „melyekre e téren a nem zajos dicsőségű, de nem kevésbé üdvös és magasztos szóvivői szerep hárult". Hiszen a nép önfeláldozó munkáján nyugodott a polgárosodás, az állam ereje, fennmaradása; a nemzet történetének a nép a leglényegesebb, külső politikai és katonai eseményekkel felérő eleme. Végre kezd is terjedni a meggyőződés, „hogy a vérnek és verejtéknek, melyet az állam mindenkor egyformán kívánt - habár nem egyformán jutalmazott - lakosai különböző osztályaitól, egyenlő erkölcsi értéke van, akár nemes urak, akár földművesek és iparosok ontották azt érte". A nép életviszonyai s az „örök emlékezetes munka", melyet Magyarország földjén végzett: nemzeti történetünk legfőbb tartalma, legáldásosabb eredménye. Van-e dicsőségesebb változás annál, hogy ahol egykor ősvadon terült el, most a nép milliói találják boldogulásukat? E meseszerű átalakulást, e csodálatos haladást pedig csak a gazdaságtörténelem derítheti fel; a történésznek gazdaságtörténésszé kell változnia, hogy igaz valóságában felfogja s „a köztudatba átvigye annak a bámulatos kultúrmunkának az értékét, melyet a magyarság európai hazájában ezer esztendő lefolyása alatt végzett". Csak a gazdaságtörténelem vethet világot a magyarság igazi munkájára s hivatására; csak ez írhatja meg a hazai polgárosodás küzdelemmel és dicsőséggel teli nemzeti eposzát, melynek minden epizódját tettekkel írták. „Általában csak a gazdaságtörténet mondja meg, hol és miben keressük a magyar állam és a magyar nemzet igazi világtörténeti jelentőségét", ez fogja kideríteni „azt is, hogy nemzetünk ezer év folyamán olyan hervadhatatlan babérral koszorúzta meg emlékezetét, minővel nála sokkal nagyobb nemzetek sem dicsekedhetnek". 61 A túláradó lelkesedéssel méltatott gazdaságtörténelmen s némi sovinizmussal értékelt hazai mondanivalóján belül Acsády külön kiemeli az agrártörténelem jelentőségét. Igaz, fejtegetéseit olvasva nem válik egészen világossá, mi tartozik szerinte az agrártörténelem körébe, illetőleg elvi megállapításai s történetírói gyakorlata között ezúttal is hiányzik a kellő összhang. „A magyar gazdaságtörténet - jelenti ki szinte a körülírást elmosó megfogalmazással - az a tudomány, mely a magyar nemzet szerepét az európai polgárosodásban, anyagi és szellemi (!) munkáját saját hazájában, valamint azon szervezetet világítja meg, mellyel e munkát végezte." A magyar gazdaságtörténetről adott rövid áttekintése valóban érinti a fejlődés anyagi és társadalmi oldalát egyaránt. Nem így az „Agrártörténet" vázlata: itt, minden fogalmi körülírás nélkül, csak a birtokmegoszlás alakulásáról kapunk tájékoztatást, tehát a feudális uralkodó osztály földtulajdonában beállt eltolódásokról, míg a jobbágyság sorsát, változó helyzetét külön terjedelmes cikk ecseteli. A termelőerők, a mezőgazdasági technika fejlődésének ismertetését azonban hiába keres"'NgSz 1888, 17, 823-4. 1. - Uo. 1889, 447-8, 451. 1. - MGSz 1895, 141, 143-4, 146. 1. - Közgazdasági Lexikon, I. 715. 1.
