Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)

A MISKOLCI FAZEKASSÁG SZEREPE A KISEBB BORSODI CENTRUMOK LÉTREJÖTTÉBEN

ható: egy tóból induló, sasos, hosszú levelekkel tömött virágcsokor. A levelek, szirmok belsejében erezetet utánzó karcolás van (68. kép). Ha a hevesi stílusú díszítést a kék szín intenzív használata miatt a római katolikus valláshoz kötjük,

435 felvetődik a kérdés, hogy vajon a zöld máz alá karcolt díszítés gyakori használatában Hódmezővásárhelyen, Karcagon, Mezőtúron, Göncön vagy éppen Mezőkeresztesen nincs-e szerepe a módosabb református mezővárosi ízlésnek? Semmiképpen nem lehet azonban véletlen az a hasonlóság, ami e sűrű, sasos levelekből álló tömött virágtövek és az ún. miskolc-gömöri festőasztalos díszítőstílus között mutatkozik. „Jellemzőjük a középtengelyt alkotó növényszárból szétágazó, nagyon dús, zöld színű levéldísz, melynek végződésénél tulipánok, rózsák, napraforgók nyílnak (38. kép)." Kevésbé ismert, hogy a mezőkeresztesi református templom karzatát is ilyen stílusú virágcsokrok ékítik. Kézenfekvő a feltételezés, hogy a kizárólagosan Mezőkeresztesre jellemző, karcolt, tömött virágcsokrok előképei ezek a karzatot díszítő, festett bokréták voltak. A motívumot aztán kisebb módosulásokkal - átvették a szomszédos települések fazekasai is. Mezőkeresztes központi szerepe a fazekasságot tekintve vitathatatlan Mezőkövesdhez és Szomolyához viszonyítva, s ez megmagyarázza a motívum elterjedtségének határait is (69. kép). Megállapítható tehát, hogy a Bükk hegység a népi kerámiában stílusválasztó határként fogható fel. Éppen ezért a miskolci fazekasság hatása csupán Ónod vonatkozásában merülhet fel, s ott sem dominánsan, meghatározó módon. 68. kép. Zöld máz alá karcolt mezőkeresztesi kulacs (HOM 53.27.1. Itsz.) 435 Kresz M., 1991. 33. 436 Tombor /., 1967. 31.