Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)
A MISKOLCI FAZEKASSÁG SZEREPE A KISEBB BORSODI CENTRUMOK LÉTREJÖTTÉBEN
69. kép. Hevesi stílusú dél-borsodi butellák alaptípusai (a) mezőkeresztesi hevesi stílusú, b) mezőkövesdi, c) szomolyai, d) mezőkeresztesi zöld mázas) (rajz: Józsáné Homola Krisztina) Mezőkeresztes, Szomolya fazekasai egyértelműen az ún. hevesi regionális stílus díszítőhagyományait alkalmazták, semmiféle kimutatható kapcsolatuk nem volt a miskolci fazekashagyományokkal. A totyakos, lapos kulacs forma, a hasonló szerkezetű virágcsokrok, a hátoldali feliratok, azoknak az állandósult szófordulatai, rigmusai viszont jelzik ezen fazekashelyeknek a dél-borsodi jellegét is. Ónod Egykor virágzó, református többségű mezőváros, fontos vásározóhely. A piackörzetébe tartozó települések jó része református többségű, nem egy közülük kisnemesi falu. Három folyó - a Sajó, a Hernád és a Tisza - találkozásának közelében fekszik, így kisebbfajta csomópontjává válhatott a folyóvölgyeken, mint kultúraközvetítő folyosókon északról és délről érkező műveltségi, díszítőművészeti áramlatoknak. A miskolci fazekascéh iratai szerint 1794-ben felvételt nyert a legénytársaságba Varró János „Ónod várossábul Származott Miskoltzi Tanítvány". 437 Ha egy ónodi gyerek az inaséveit is Miskolcon töltötte, jelentős fazekasság nem létezhetett akkor a szülővárosában. Nem is költözött vissza, Miskolcon telepedett le, és ott alapított családot. A legrégebbi datált itteni edény egy már bemutatott kancsó 1857-ből (Árvay József úrasztali boroskancsója, 50. kép), az utolsó fazekas 1952-ben halt meg. A fazekasság története Ónodon tehát mintegy 80 évet ölel fel. Nem volt népes és nagy fazekasközpont. Lehet, hogy nem is tudnánk róla, ha egy lelkes helyi kutató, Udvary Sándor az 1940-es években nem kezdett volna aktív adat- és tárgygyüjtésbe 4 8 Adataink szerint egyszerre 4-5 mester készített itt edényeket. Ezek szinte kivétel nélkül négy család (Árvay, Baradnay, Pocsai és Rusznák) tagjai voltak, akik több generáción át örökítették a mesterséget. A Pocsai család egyik ága a közeli Bőcsre költözött, ott is folytatták a mesterséget. A környék zöld mázas butykoskorsóit bemutatva már említést nyert egy 1886-ban Pocsai István által felújított zöld mázas úrasztali boroskorsó és egy szintén zöld mázas úrasztali boroskancsó. A négy család közül egyiknek sem volt önálló, felismerhető stílusa. 437 HOM HTD: 79.4.1.2. 438 Udvary S., 1977. 439 Lásd: 374. és 374. jegyzetpontok
