Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)

A MISKOLCI FAZEKASSÁG KAPCSOLATA A KÖZÉP-TISZAI STÍLUSCSOPORT KÖZPONTJAIVAL

A MISKOLCI FAZEKASSÁG KAPCSOLATA A KÖZÉP-TISZAI STÍLUSCSOPORT KÖZPONTJAIVAL Debrecen Nagy múltú, 1574-ig visszavezethető fazekascéhe a 19. század első harmadában még virágkorát élte, díszítőstílusának periodizációja nagyjából párhuzamosan haladt a miskolciéval. Céhéletére a miskolciéval ellentétben jellemző a szakmán belüli megosztottság pipa- és edénykészítőkre, valamint a egyfajta zártság. A mesterek számához viszonyítva kevés legény fordult meg Debrecenben, az ottani fazekasok jószerint nem árultak a városon kívül. A miskolci fazekaslegények társasága 32 debreceni legényt vett fel a tagjai közé, a mesterek között is volt debreceni, pl. Ross István. Kosik István azért érdemel külön említést, mert az ő életéről több adatunk van, s neki készítménye is maradt ránk. Ő 1817ben Miskolcon Váradi Mihály inasa volt, nála szabadult 1820-ban.

403 1 821-ben kiváltotta a Kundschaftját, és vándorolni kezdett. 1833-ban Debrecenben mint mester szegődtette legénynek Nagy Antalt, akinek az édesapja Debrecenből előbb Miskolcra, majd Polgárra települt kontár fazekas volt, nevelőapja - immár Tiszafüreden - a szintén Miskolcon tanult Fitzere János lett, akinek a neve 1828-tól szerepel a miskolci céhes iratokban 404 A debreceni mesterek közül csak a Kosik István munkáin láthatunk körzővel szerkesztett - 405 rozettat. Néhány ásatás során előkerült tárgy mutatja, hogy a debreceni fazekasok is a 17. századi, országrésznyi területen elterjedt reneszánsz növényi ornamensekkel díszített, írókázott, világos alapon barna kontúrozású, zöld és vörös festésű díszítőstílust alkalmazták. Míg a 17-18. század stílusa a rendelkezésre álló leletek alapján gyakorlatilag azonos volt Debrecenben és Miskolcon, a 18. század végéről és 19. század első feléből ránk maradt edények díszítésén érzékelhető a különböző irányba való elmozdulás: a hódoltság kori színhasználat körülbelül ugyanaddig a korszakig volt általános a két városban, a motívumok azonban kevesebb rokonságot mutatnak. A debreceni zöld mázas edényekjellegzetes nyakú korsók, ilyeneket Miskolcon, de Tiszafüreden, Mezőcsáton és Sárospatakon sem készítettek. Sokkal nagyobb a különbség ezen edények díszítésében: domborműves díszük tagolása függőleges, festett nincs köztük, karcolt is kevés. Ez is egyedi a stíluscsoporton belül, a többi központra a vízszintes tagolás, a többféle díszítőtechnika alkalmazása jellemzőbb a zöld máz alatt.

406 A vörös mázas edények készítési korszaka Debrecenben megegyezett a zöld mázasokéval a 18. század végén és a 19. század első felében.

407 írott emlék szerint Miskolcon is készültek ilyenek, de nincs hiteles vörös alapú miskolci edényünk. Ha voltak ilyenek, akkor a mezőcsátiakkal és a tiszafürediekkel kellett hasonlónak lenniük. 403 HOM HTD. 76.13.3. 404 HOM HTD. 76.13.4., 76.13.3., Füvessy A., 1993. 31-33. 405 P. Szalay E., 1984. 209., 1989. 322. kép 406 P. Szalay E., 1984., 1993., Füvessy A., 1993., Román J., 1955. 407 P. Szalay E., 1982., 1993.