Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)
A MISKOLCI FAZEKASSÁG KAPCSOLATA A KÖZÉP-TISZAI STÍLUSCSOPORT KÖZPONTJAIVAL
Az a feltételezés, hogy az ún. közép-tiszai kerámiaközpontok között Debrecennek egyfajta „anyaközpont" szerepe lett volna, Domanovszky György nevéhez kapcsolódik. Ő megvizsgálva a miskolci és a debreceni céh iratait, illetve a két város múzeumában lévő fazekastermékeket, megállapította, hogy annak ellenére, hogy a céhiratok tanúsága szerint Mezőcsátnak egyértelműen Miskolccal voltak intenzív kapcsolatai, „Az a néhány edény, amely feltételezhetően miskolci céhes fazekas munkája, nem elegendő arra, hogy jelentőségét, a közép-tiszai kerámia alakulásában vitt szerepét meghatározhassuk." 8 Ezért a mezőcsáti kerámiastílus kialakulásában Debrecen szerepét helyezte előtérbe. Állításának igazolásául a Magyar nép díszítőművészete című könyvében így fogalmazott. „A korai évszámok tanúsága szerint - ideszámítva a céhiratokat is - a debreceni fazekasstílus minden kétséget kizáróan elindítója a közép-tiszai nagy regionális stílusnak. Ennek a középpontjában áll - mai tudomásunk szerint - Török Ferenc munkássága, akinél bizonyára több más fazekasközpontból származó fazekaslegény megfordulhatott vándorlásai során. Ezek a vándorló fazekaslegények plántálhatták tovább Debrecen motívumkincsét, kompozíciós rendjét és színvilágát. így juthatott el mindenekelőtt a Borsod-megyei Mezőcsátra majd tovább. Átszármazásának módját és idejét ma már nyomon tudjuk követni." 409 Ennek bizonyítékai szerinte a debreceni Török Ferenc 1832-ben készült korsóján és Rajczy Mihály mezöcsáti mester 1840-es évekbeli stílusában mutatkozó hasonlóságok. A debreceni céhiratok szerint ugyan Rajczy nem fordult meg legényként az ottani céhnél (Miskolcon 1810-ben járt egy Rajczy Mihály), 410 mégis így folytatja: „Későbbi feltételezett vándorlása során eljuthatott a nagyhírű fazekasközpontba, Debrecenbe, ahol ezt a korsót és Török Ferenc más alkotását is láthatta. Hazatérve a Debrecenben ellesett díszítőelemekből alakíthatta saját jellegzetes stílusát. 411 " Domanovszky György tehát a stíluskritikai vizsgálat során egyértelmű kapcsolat magyarázatára rekonstruált egy feltételezett eseménysort, amit semmilyen írásos adat nem támaszt alá, s amelynek alapja az a szemlélet, hogy a különböző fazekascentrumok hasonló stílusának oka a motívumok direkt, személyeken nyomon követhető vándorlása. Anélkül, hogy a motívumok vándorlásában a mesterek mozgásának szerepét vitatnánk, a jelentőségének fenti mértékét túlzottnak véljük, a különböző helyeken egyazon korban mutatkozó stílus kialakulása minden jel szerint összetettebb, több tényezős folyamat volt. Debrecen 17-18. századi fazekasságának jelentősége és súlya az Alföldön szintén vitathatatlan, az ún. közép-tiszai stílus gyökere azonban a hódoltság kori magyar írókázott kerámiaművészet, amely országnyi területen élt, és eddig semmi nyoma annak, hogy ennek a díszítőművészetnek a kialakulásában Debrecennek különleges szerepe volna. A céhes iratok vizsgálata azonban mégiscsak azt bizonyítja, hogy a 18. század végén, ill. a 19. század közepéig az Északi-középhegység keleti központjai között a centrum szerepet Miskolc töltötte be. Mezőcsát Borsod megye legjelentősebb népi fazekas központja volt, edényei önálló stílust képviselnek a stíluscsoporton belül és nagyfokú egységet mutatnak. Az egyik legrészletesebben feltárt központ, ahol Füvessy Anikó újabban anyakönyvi vizsgálatokat folytat. Szerepére a stíluscsoporton belül, elemzésére a többi fazekascentrumnál részletesebben kell kitérni. A mesterség csati kezdeteiről nem sokat tudunk, ásatások nem adtak ezen a 408 Domanovszky Gy., 1968. 33. 409 Domanovszky Gy., 1981. 181. 410 HOM HTD: 79.4.1.2. 411 Domanovszky Gy., 1981. 183.
