Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)

A FAZEKASIPAR HANYATLÁSA MISKOLCON (1870-1940)

kolci kamarát 1880-ban szervezték meg Borsod, Gömör, Kishont, majd Heves vármegyéknek.

394 1865-ben még 11 legény volt a céhben, egy 187l-es jelentésben a 10 mester mellett (9 edénykészítő: Jánosházi József, Jentsik György, Csermák János, Rátz Mihály, Toppaji Sándor, Pázmándi János, Bretsnajder Károly, ifj. Jánosházi József, Hegedűs György és Csorba András pipakészítő) egyetlen legényről írtak.

395 Ez azonban nem valós szám, mert az egyik céhiraton a 30 krajcár Auslag befizetésénél ugyanebben az évben 10 legény nevét sorolták fel.

396 1 87 5-ben 10, 1876-ban 11, 1877-ben 12, 1881-ben 7 segéd fizetett heti fillért.

397 Amikor 1876-ban többszöri javítás és felterjesztés után

398 megalakult a Fazekas Ipartársulat, 11 tagja volt. A Miskolci Kereskedelmi- és Iparkamara jelentéseiben később nem említik meg a miskolci fazekasokat. Mindig dolgozott ugyan 4-5 fazekasmester a városban, iparengedélye azonban csak néhányuknak volt. 1895-ben pl. Hajda Jánosnak, Hornyakovits Kálmánnak és Hornyakovics Károlynak.

399 A statisztikákban követhető, s a ténylegesen termelő fazekasok száma ebben a viszonylag jól dokumentált korban sem egyezik meg. 1905-ben két mester dolgozott,

400 1924-ben 9 fazekas és kályhás működött a városban.

401 Jellemző, hogy a századforduló utáni miskolci fazekasok többsége valamelyik környékbeli kisebb központról (Afra Károly Mezőkeresztesről, Árvay Béla Ónodról) költözött be.

402 A miskolci fazekasságnak ebből az utolsó korszakából több edény áll a rendelkezésünkre, mint a korábbiakból összesen. Csak Gyurcsik Andrástól 62 db-ot hoztak be 1972-ben a Herman Ottó Múzeumba. Ezek az edények azonban siralmasan gyenge színvonalú termékek. A díszítésben semmiféle törvényszerűség nem fedezhető fel. Nem véletlen, hogy a fazekasok többsége a 20. században jóformán virágcserép készítéséből élt meg. Az 1920-as, 1930-as években Krupinszky László rajztanár pártfogásával és aktív támogatásával Diósgyőrben megkísérelték felújítani és folytatni a fazekas hagyományokat, kevés sikerrel. Nem természetes agyagból formázta az edényeit, hanem gyárilag öszszeállított keménycserép anyagból, a fenekükre pedig bélyeget nyomott. Nagy formabiztonsággal, szép tárgyakat készített, melyeknek kivétel nélkül zöldessárgás-fehér az alapszíne. Erre zöld levelekkel, kék, bordó, fehér, fekete színű, finom rajzú, igényes virágmotívumot festett. Díszítményein a gyári termékek, az alföldi fazekasság és az állami kerámiaoktatás hatása érezhető. A miskolci fazekasság végső hanyatlását a piac hiánya okozta. A városban a 20. század elején már a legszegényebbek sem használtak ólommázas edényt, a miskolci edénygyárak is beszüntették termelésüket piac híján. Azt a minimális mennyiséget, amit a város szélein, vagy közvetlen közelében (Görömböly, Alsó- és Felsőzsolca) élő tehéntartó családok igényeltek cserép tejesedény iránt, ki tudták elégíteni a környékről a vásárokra beutazó fazekasok. 394 Matlekovits S., II. köt. 188. 554-555. 395 HOM HTD. 76.13.23. 396 HOM HTD. 76.13.36. 397 HOM HTD. 76.13.7. 398 HOM HTD. 76.13.27. 399 Borsod vármegye és Miskolc város név- és címjegyzéke, 1895. 55. 400 A Miskolci Ipartestület XX. évi jelentése, 1905. 401 A Miskolci Ipartestület XXXX. évi jelentése, 1925. 402 Bodgál F., 1958. jan. 19.