Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)

DÍSZÍTÉSI HAGYOMÁNYOK, STÍLUSPERIÓDUSOK A CÉHES KORSZAKBAN

60. kép. Tuhay József remeke, 1862. (HOM 53.292.1. Itsz.) 61. kép. Hegedűs György céhremeke, 1870. (HOM53.737.1. Itsz.) befutó csík van. A dísze zöld, fehér és vörös ecsetes festésű, és öt külön egységet alkot. Két oldalán egy-egy biztos kézzel rajzolt rózsakoszorú látható, középen felirattal. A füllel szemközt balról egy épület képe van, fölötte áll egy fehér madár. Jobbról a koronás címer rajza díszlik. Fülén rózsás ág fut végig, száján az előbbihez hasonlóan fehér-vörös függőleges rácsozás

384 (61. kép). Az utolsó datált és feliratos kulacsot a Néprajzi Múzeumban őrzik.

385 Több analógiája ismert Ónodból: fekve korongolt, lapos kulacsforma. Sötétbarna alapszínű, amelyen széles, ferdén vonalkázott zöld és fehér koncentrikus körök között olvasható a felirat: „Készült Farkas Ferenc uram részére, Miskolc, 1877." Készítőjét nem ismerjük. Kemenczei Tibor Miskolc-Tapolcáról ill. a papszeri múzeumépület pincéjéből két tányér töredékét ásta ki. Mindkettő sötétbarna alapozású, ecsettel festett, fehér és zöld hullámvonal dísszel és sávozással.

386 Több hozzájuk hasonló ép tányér van a néprajzi tárgygyűjteményben, amiknek többségét Miskolcon vásárolták. Valószínűleg ilyenek lehettek a köznapi, állandó használatban lévő evőtányérok. E néhány ismertetett edény is bizonyítja a miskolci fazekasság északi hatás alatt álló korszakából, hogy a díszítményekben, a díszítőtechnikában alapvető változás állt be. Eltűnt a világos és a zöld alapszín, a kontúrozás, a sgraffito pedig csak a feliratokra szorult vissza. Alig-alig használtak írókát: szerepét átvette a nagyobb foltot hagyó - s így 384 HOM., 53.737. Itsz. 385 NM., 74.202.2. Itsz. 386 HOM., 73.34.19., 73.33.6. Itsz.