Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)

DÍSZÍTÉSI HAGYOMÁNYOK, STÍLUSPERIÓDUSOK A CÉHES KORSZAKBAN

szaporább - ecset. Mások a motívumok: a tulipánok, gránátalmák, pontrozetták és liliomok helyét átvette a felemás színre festett fürtös virág, az oldalnézetü rózsa, a páratlan sziromból (3-5) álló nagyfoltos virág. Mindez megadja arra is a feleletet, hogy miért nincs ebből a korból miskolci edény a múzeumban. A 19. század második felében Miskolcon készült edények olyan módon vették át a gömöri és a sárospataki sötét alapú parasztedények stílusát, hogy egyedi arculat nélkül nem lehet őket ezektől megkülönböztetni. Erősítette ezt a folyamatot az is, hogy a két stílusirányzat nem áll távol egymástól, s hogy a 19. század közepén létrejött kisebb borsodi központok is hasonló díszítésű edényeket készítettek. Ónod sötét alapozású butelláit a hasonlóságok miatt szintén nem lehet felirat nélkül egyértelműen elkülöníteni. 62. kép. Csizmadiaműhely ábrázolása, Balázs István készítette 1882-ben A legkésőbbi miskolci fazekaskészítmény nem edény, hanem két agyagból mintázott mühelyjelenet-ábrázolás. Egyiken csizmadiákat, másikban pedig fazekasokat mintázott meg Balázs István. Ö 1881-ben lett a legénytársaság tagja, az ipartársulat nem vette fel a tagjai közé, hanem visszaköltözött borsodi szülőfalujába, Szalonnára, és haláláig ott fazekaskodott

387 (62. kép). 387 HOM 70.16.1. Itsz.