Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)
A MISKOLCI FAZEKASIPAR CÉHES KORSZAKA 1768-1872 - Kontár mesterek
A különböző céhek gyakran adtak be kérelmet a város magisztrátusához vagy a megyei közgyűléshez, hogy tiltsák meg a kontárok tevékenységét a városban. 1805-ben több céh egyesített kérelmére is nemleges válasz érkezett a vármegyétől: „ezen kívánságok a népesedésnek és a földesúri jussoknak ellenére lévén, vélekedésünk szerint annyival is inkább be nem tölthetik, mivel valamint azon embereket élelmek keresése módjától megfosztatni, ugy senkinek kötelességében semmi nem tehetne azt, hogyha tetszik magának a kontár mesteremberekkel ne dolgoztasson." 229 Az 1810-es években Borsod vármegye élén járt annak a nemesi vármegyékben jelentkező elégedetlenségi és ellenállási mozgalomnak, mely a céhek ellen irányult. Oka egyrészt a nemesek szabad mesterválasztási kiváltságainak védelme, másrészt az iparoshiány: a viszonylag nagy keresletet a céhes mesterek - monopolizálva a piacot - magas árakon értékesített iparcikkekkel kívánták kielégíteni. 2 ' Azt, hogy az 1810-es években nem tartották meg a gyakorlatban a korábbi rendelkezéseket, a fazekascéhnek egy 1817es tiltakozása is bizonyítja, amelyben erre a határozatra hivatkozva sérelmezték, hogy a kontárok és „egyéb árulók" szabadon kereskednek, a céhes mesterek pedig alig keresnek. 231 A főszolgabíró - egy korábbi kérvényükhöz hasonlóan - elutasította a kérést. Bonyolította a helyzetet, hogy a főző- és sütőedények terén a sokkal jobb minőségű termékeket áruló gömöri fazekasok is döntően kontárok voltak. A készítményeiknek olyan nagy volt a piaca, hogy őket nem lehetett kitiltani az árulóhelyükről. 1834-ben kérték a miskolci fazekasok, hogy a vásárokon a harmadik nap után tiltsák meg az idegeneknek az árulást. Az idegenek alatt ebben az esetben a gömörieket értették, akiktől a miskolci kofák és kereskedők szekérszám vették át az edényeket. Ebben a kérvényben álmélkodtak azon, hogyan lehetséges az, hogy a kontár mesterek szebb, jobb, erösebb edényt csinálnak, mint ők. 232 Nagyobb gond volt az, hogy maguk a céhes mesterek is rendre megszegték a tilalmakat és „tsapongo Tervéntelen Legeneket" tartottak, 233 vagy titokban megegyeztek a legényeikkel és százszámra fizettek nekik. 234 A céh gyengeségét a kontárokkal szemben, valamint a céhen belüli csapongás jó lehetőségét mutatja a szokatlan sorsú Strás József élete, aki az apjánál szabadult fel inasként 1812-ben. „Mint el panerotirozot Maiszter Kintelenitet más Betsületes Maiszternál dolgozni, melyet mégis mervén de csak nem sokályra meg unván Betsületes Czéhelis Mesternél dolgozni othatyta és ki Csapongót Csabára, ... és ötis meg unván ismét váosunkban N.Czehünkhez szorult". 235 A következő évben ismét elhagyta a céhet, majd ugyanabban az évben ismét visszatért. Egyre több mester tartott kontárt vagy szökött legényt a műhelyében, 236 sőt az is előfordult, hogy céhes mester „legénykép" dolgozott. 37 1877-ben 5 forint büntetést szabtak ki az olyan fazekasra, aki segédjével harmadában dolgoztatott. 238 229 Szendrei l, 1904.573. 230 Eperjessy G., 1967. 160-161., 165. 231 HOM HTD. 76.13.35. 232 HOM HTD. 76.13.22. 233 HOM HTD. 79.4.1.1. Protocollum 83. o. 1797. 234 HOM HTD. 79.4.1.1. Protocollum 91.0.1802. 235 HOM HTD. 79.4.1.1. Protocollum 132. o. 1828. 236 HOM HTD. 79.4.1.1. Protocollum 134. o. 1829. 237 HOM HTD. 79.4.1.1. Protocollum 174. o. 1852. 238 HOM HTD. 79.4.1.1. Protocollum 199. o. 1877.
