Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)
A MISKOLCI FAZEKASIPAR CÉHES KORSZAKA 1768-1872 - Landmajszterek
Landmajszterek A miskolci céhek enyhébb rendszabályait, általában a miskolci céhek szervezettségének, erejének és fejlettségének alacsonyabb szintjét jelzi, hogy a kontárok meglehetős nagy szabadsága és háborítatlansága mellett milyen nagy szerepet töltöttek be a céhek életében a landmajszterek. Jellemző, hogy már a megalakuláskor is lehetővé tették a Miskolc környéki kisebb mezővárosok és fazekashelyek szétszórtan élő mestereinek felvételét. Anyakönyvi adatok, valamint két céhes bejegyzés alapján feltételezhető pl., hogy ilyen felvett mesterek lehettek a 19. század elején a mezőcsáti fazekasok. 239 Legszabatosabb meghatározásukat maguk a miskolci céhek fogalmazták meg a múlt század elején abban a vármegye elé juttatott fölterjesztésükben, amire hasonlóan kedvezőtlen választ kaptak, akár a kontárok ellen írottra. „A céhbeli mesteremberek és a kontárok között mind a mai napig van még egy közép rend a melyben lévőket közönségesen Landmeistereknek hívják. Ezek olyanok, akik a remekelést igyekezvén elkerülni, nem remekelnek, s a helyett bizonyos sommát szoktak a czéheknek fizetni; ezt pedig nem itt helyben, hanem más, távol lévő városokban cselekszik, s ott állanak bé a czéhben; itt pedig a céh hatalma alatt nem lévén, semmi rendtartást ösmerni nem akarnak, önnön szabad kényöktől igazgattatnak; a legényeket többet igéréssel eltsalják, mikor a Fejedelem és a Haza felségelésére segedelmeket kell adni a czéheknek, azokkal nem concurálnak, s a közösségre nézve szinte olyan károsak, mint a kontárok." 240 Drámai hangú levelükben kérték, hogy a landmajsztereket kényszerítsék teljes jogú céhtagságra és tiltsák be a félig céhes, félig szabad iparüző állapotot. A céhiratokból nem mindig derül ki, hogy aktuális vagy „Lánt Maiszter"-ről van-e szó egy-egy mester említésénél. Bodó Sándor az 1970-es években megvizsgálta a fazekaslegények és a mesterek származását. 241 Ezt a céhiratok adataiból a mesterekről összegyűjtött információk alapján ki tudjuk egészíteni. A jelenlegi adataink szerint csupán a tamásfalvi és a pongyeloki vidéki mesterek együtt voltak 39-en, ezenkívül volt még 14 csabai, 4 - esetleg apa és fia névegyezéssel 5 - egri, egy rimaszombati és egy bányai (Nagybánya, Selmecbánya, Libetbánya, Bakabánya?) mester, összesen tehát az 1767 és 1872 közt felvett 129 céhtagból 59 vagy 60 volt a vidéki mesterek száma. S ha ehhez hozzátesszük, hogy több adat egybehangzó tanúsága szerint a 18. század végén több mester csati volt, akkor egyértelművé válik, hogy a miskolci fazekascéh tagjainak mintegy fele volt landmajszter. 26 mester települt idegenből Miskolcra, és csak 28 volt helyi eredetű. 15-re csökkent azon céhtagok száma, akiknek a származási helye ismeretlen. A landmajszterek felvételének időbeli megoszlása: 1820 előtt vették fel mind az 5 egri mestert, 1783-ban egyet Tamásfalváról és Pongyelokról, majd 1820-ig még 8 tamásfalvi és egy pongyeloki fazekast, összesen tehát 16-ot. 1820-tól, tehát majdnem ugyanannyi idő alatt pedig 43-at vagy 44-et, vagyis alig kevesebbet a háromszorosánál. Ha figyelembe vesszük, hogy ugyanezen idő alatt a céhtagok száma közel azonos volt a korábbi korszakokéval, ez a Miskolcon dolgozó fazekasok számának csökkenését, ezzel együtt a miskolci fazekascéh hanyatlását jelenti. Ennek a korszaknak a kezdete megegyezik a Füvessy Anikó által megállapított céhes fazekasmesterek vidékre - jelen esetben Miskolcról Tiszafüredre - költözésével, valamint a nyakvágói agyagbányák végleges elvesztésével. 239 Füvessy A., 1996., bejegyzések a Számadáskönyvben 1806-ban és 1807-ben, HOM HTD: 76.13.3. 240 Szendrei J., 1904. 574. Itsz. 241 HOM HTD. 79.4.1.1. Protocollum 134. o. 1829.
