Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)

A MISKOLCI FAZEKASIPAR CÉHES KORSZAKA 1768-1872 - Kontár mesterek

be céhtagnak. Mivel a három egyforma nevü ember az 1820-as években egyszerre dolgo­zott a céhben, az adatok alapján szinte lehetetlen elkülöníteni őket. Id. Víg József 1810-ben lett céhtag. A fia, ifj. Víg János 1843-ban nyert felvételt. Kontár mesterek A II. József korabeli népszámláláskor mintegy 14 ezer ember élt Miskolcon, közel kétezer volt nemes közülük. A fazekascéh kiváltságlevelének 8. articulusa is jelzi a ne­mesek azon jogát, hogy szabadon választhattak mestert maguknak. „A nemesek praerogativájok és szabadságok mindazonáltal, a kik önön magok szükségekre ilyen mesterek által dolgoztatni kívánnának, minden sérelem nélkül megmaradván." 224 Ezáltal - ha nem is volt szabad mesterséggyakorlás - mindig sok kontár dolgozott a városban. Egy 1770-es mestereket összeíró listában 383 céhes mester és 182 céhes legény mellett 170 kontár mestert és 90 kontár legényt regisztráltak Miskolcon. 225 A céhlevélnek a kontárokra vonatkozó rendelete szerint: „Valamint hogy kinek kinek szabad légyen sokadalmi időkben és heti vásárokban kalmár portékáikat nyilván árulásra kitenni, ugy ezen más idegen és a czéhben nem iratos fazekasoknak is olyatín esztendős, vagy heti vásárokban magok munkáját árulni megengedtetik: ellenben azokon kivül ezen Miskolcz városában s Mindszent helységében a fazekas mesterséghez tarto­zandó művet árulni s olyanoknak, a kik ezen czéhbe be nem lesznek írva, ezen mestersé­get űzni, s pénzért dolgozni tiltatik, a kik azért ebben tapasztaltatnának, azok úgy mint ál s lappangó mestereknek, vagyis kontároknak tartatván, a földes uraság, avagy annak en­gedelmével a város magistrátusa által érdemek szerint büntettessenek meg, vagy ippent kiparancsoltassanak." 22 Az 1761-es és az 1813-as rendeleteknek megfelelően a nemesi vármegye megadta a céhnek a kontárok elleni védelmet, melyet a céh Protocollumában magyarul és latinul maga a megyei jegyző hitelesített. „Anno 1773 Julius Havának 13. Napján Mező Miskolcz Várossában Tartatott Generalis Gyüllés alat. Az előbbeni Tttes Nemes Várme­gye Deternimatioja Miskocz Várossá Czéh Béli Fazekasok Instantiájok érdeme szerint Meg Ujitattnak, és a Külsőknek ezt a mesterséget nem Űzvén, Nem Gyakorolván, és a Czéhbé nem lévén írva, ezen itt helyzetetett Hejben Confisealt Büntetés alat Tilalmazta­tik, és Ezen Determinatiot a Nemes Város Magisztrátussal is Serenyen tartoznak Vigyáz­ni." 227 A céh megalakításától állandóan visszatérő téma a céh jegyzőkönyvében a kontá­rokkal való konkurencia, ill. a mestereknek a céh által szabott termelési keretek betarta­tása. Mivel Miskolcon különösen liberálisak voltak a kontárokra vonatkozó rendelkezé­sek, kedvelt helye volt a céhen kívüli fazekasmestereknek. Füvessy Anikó kutatásai nyo­mán ismert Nagy András debreceni kontár mester esete, aki 1792 körül költözött Mis­kolcra, „hogy a Fazekas Mesterségére való bé állására Pénzt keressen- (mivel ott na­gyobb Keleté van a Fazekas Müvnek és minden Kontárkodhatik)"} n Nagy Andrásról a céhes iratokban természetesen nincsen feljegyzés, noha 1805-ig élt a városban. S hogy nem háborítatlanul, annak csakis izgága természete és nem a céhen kívüli mesterséggya­korlása volt az oka. 224 HOM HTD., 79.4.1.1. 225 Bodó S., 1975. 541. 226 HOM HTD., 79.4.1.1. 227.HOM HTD., 79.4.1.1. Protocollum 5. 228 Füvessy A., 1984./48.

Next

/
Oldalképek
Tartalom