Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)

A MISKOLCI FAZEKASSÁG KORAI TÖRTÉNETE

felső sor szőlő egy parcellája „Varga Jánosé, Fazekasné vejié". 51 Mivel a városban min­den bizonnyal éltek ekkor fazekasok, azok valószínűleg más családnevűek voltak. A 18. század első felének miskolci fazekasságáról jószerint semmilyen írásos adatunk nincsen. A különböző célból készült összeírások nem jelöltek meg mesterséget, így nem segítenek a fazekasság történetének megismerésében. 1744-ben egy adózók lis­táján mindössze két Fazekas szerepelt. Egyik - Johannes Fazekas - név szerint, a másik csak mint másik mester - Alter Fazekas. A század közepén különböző célból több te­lekösszeírás is született, melyeken feltüntették a mesterséget is. Egyiken két Fazekas Márton, Bálint Imre, Korponai József, Leknár János, Szabó Miklós és Somodi István fa­zekas neve szerepel. 53 Valószínűleg az egyik Fazekas Márton lehetett az 1744-ben emle­getett Alter Fazekas, az 1757/8-ban készült felmérés idején már csak az özvegye élt. Ezen a listán a fentiek mellett „In Fundo Bükkisiano" élt egy Kánya nevű fazekas ember is, aki a céhalapító Kánya György lehetett. 54 Érdekes és jellemző az összeírások pontat­lanságára, hogy a céh megalapításának évében, amikor 15 mesterről tudunk név szerint, egy adózókat tartalmazó összeírásban csak három Fazekas neve szerepel: Darabos István, és Görgej Márton a „Czikkó Uccza"-ban, Bálint Imre pedig a „Pijacz Ucca"-ban lakott. 55 A források miatt a mesterség társadalmi tagoltságáról gyakorlatilag semmilyen képünk nem alakulhatott ki. Román János Zemplén megyei forrásokra támaszkodva feldolgozta a fazekasság általános képét a 16-17. században. Megállapításai minden bizonnyal érvényesek Borsod megyére is. Eszerint a 16. század elején szinte minden faluban volt egy-két fazekas, aki rendszerint a készítményeivel adózott. Az adóba fizetett edények összeírásainak és a limitációk tanulsága szerint a termékeik többségét konyhai edény, fazékféle tette ki. Az alapvető használati edényekből önellátóak voltak. A telepásatásokon előkerülő cserép­edények színvonala is bizonyítja ezt a falusi fazekasságot. Megállapította, hogy a kisebb településekre vonatkozó adatok sok esetben nem is a kezdetet, hanem a véget jelölik, a kisebb, vagy egy-egy műhellyel rövid ideig listán szereplő helységekben már nem mutat­hatók ki fazekasok, s a termelés a korszak végére nagyobb, állandóbb gócokra összpon­tosult. 56 Ekkor jöttek létre az első fazekasközpontok. Zemplén megyében Sárospatak, Homonna, Pazdics és Sztropkó, Borsodban ezen centrumok legnagyobbikái Miskolc és Diósgyőr voltak. Az ízlés fejlődése, az igények megnövekedése, a máz és az álló tenge­lyű korong 15. századi magyarországi elterjedése 57 segítették a változást. A máz haszná­lata szakértelmet igényelt, beszerzése - a díszítéshez szükséges festékekkel együtt - nem volt könnyű, esetleg kifizetődő sem egy falusi mesternek. Tehetsége és képzettsége nem feltétlenül volt elég ahhoz, hogy készítményeivel versenyben maradhasson a díszített termékkel, a konyhai edények terén verhetetlen vetélytárs - a gömöri fazék - jelent meg. A máz alkalmazásáig kevés cserépedényt használtak, s így nem jöhetett létre a mester­ségnek olyan mérvű koncentrációja, hogy önálló kézműves iparágként jelentkezhetett volna. Nyilván ez az oka annak, hogy a nagy lélekszámú, élénk kereskedelmi forgalmat lebonyolító Kassán is ekkortájt alakult meg a fazekascéh (Szűcs Jenő szerint 1514-ben az ottani muzeológusok szerint az első írásos említése 1517-ből való, a szabályzatukat 51 Kötél Könyv, 1702. 92. Közreadta: Tóth P., 1986. 52 BAZm. Lt. IV. 1501/b. Sp. XXI. Fs. X.8 f. 53 BAZm. Lt.IV. 1501/b. Sp. XXI. Fs. VI.84.f. 54 BAZm. Lt.IV. 1501/b. Sp. XXI. Fs. VI.72/3.5. 55 BAZm. Lt.IV. 1501/b. Sp. XXI. Fs. VII.73/25. 56 Román J., 1965. 26. 57 Kresz M., 1991. 569.

Next

/
Oldalképek
Tartalom