Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)
A FESTETT, RENESZÁNSZ KERÁMIAMŰVESSÉG
1674-ből ismerjük). Sárospatakon 1572-ben, Munkácson 1592-ben, Ungváron 1576ban, 60 Bártfán 1572-ben alakult meg a fazekascéh. 1 A FESTETT, RENESZÁNSZ KERÁMIAMŰVESSÉG A felszínre került késő középkori ólommázas kerámiatöredékek egy része olyan főző- vagy tárolóedény, amelynek csupán a belseje, esetleg a pereme mázazott, ezek jelen vizsgálódási körünkön kívül esnek. Azon edények többsége, amelyeket már díszítési céllal is mázaztak, döntően tálasedény, kisebb részben korsó és kancsó. Ezeket a díszeik alapján két alapcsoportba lehet osztani. Az egyik - a korábbi - csoportba tartoznak az egy-, ritkán kétszínű, gyakran díszítetlen, esetleg sgraffito technikával, vagy nyomkodott pecsétdísszel ékített edények. A reneszánsz díszedények ezen csoportjának legszebb darabjai közt találunk szamócás díszü poharat, ún. sárkánytarajos korsót, né- 2 kép Vegyesmázas tál halmotívumma i és hány többszínmázas (zöld-barna, zöld- körcikkekkel (Diósgyőr 64.73. Itsz.) sárga, zöld-barna-színtelen) tál, kancsó, korsó van köztük. A régészek a 15-16. századra datálják őket 62 . A legnagyobb részük zöld, vagy zöldessárga mázú. Anyaguk rendszerint egészen fehér, finoman iszapolt agyag, a 15. századi edényeink anyagához hasonlóan. E bepecsételt és karcolt díszítésű tálak, tányérok sincesek, gyakran fémedényekre emlékeztetnek (réz- és ónedényekre), fontos részlet, hogy függőleges, kis kúpszerű akasztófülük van. Egy-két - később részletezendő - motívum kivételével nincs kapcsolat a későbbi, írókázott technikát használó ornamentika között, és a jelenlegi ismereteink birtokában úgy tűnik, hogy sem a használat idejében nincs párhuzam, sem az alapanyag, sem a forma nem mutat kontinuitást a későbbi helyi fazekassággal. Kiemelkedő szakmai felkészültségű mesterekre utalnak, nem provinciális színvonalú termékek. Kézenfekvő lenne a feltételezés, hogy kereskedelem révén kerültek oda, azonban a várat ásató régész ebben a korban a várban működő fazekasmühelyre utaló nyomokat talált 63 , elképzelhető, hogy ott készültek. Ebben az esetben azonban valószínűbbnek tartom, hogy valamely nagyobb kézmüvesközpontból érkezett, vagy ott tanult fazekas dolgozhatott itt a királyi vár számára (Budáról, de inkább Kassáról, ahol az ún. Miklós börtönben előkerült azonos korú leletekkel összevetve a hasonlóság szembetűnő). Ezt az is alátámasztja, hogy Diósgyőrben viszonylag kevés ilyen edény töredéke került napvilágra, s hogy ezek közelebbi rokonságot mutatnak a vegyesmázas (ón- és ólommáz használata egyazon edényen), ill. 5% Szűcs J., \95A., PollákR., 1985. 9., Mihalik ]., 1908. 152-156. 59 Szimonyenko, 1946. 36. 60 Szimonyenko, 1946. 36. 61 Kresz M., 1991. 147. 62 Holl !.. 1992. 3 o., Tettamanti S, 1996. 108., Kalmár J., 1959. LXX. tábla, Czeglédy !., 1986. 98. 63 Czeglédy!., 1986. 96.
