Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)
A MISKOLCI FAZEKASSÁG KORAI TÖRTÉNETE
A MISKOLCI FAZEKASSÁG KORAI TÖRTÉNETE A miskolci kerámiamüvesség korai korszakairól csak az ásatások révén előkerült töredékek szolgáltatnak információt. A város területén tervszerű régészeti feltárást sohasem végeztek, többször került sor azonban kisebb-nagyobb leletmentésre a belvárosi rekonstrukció idején, az ún. Sötétkapunál, a színház átépítésekor vagy a Fazekas utca mellett a Deák téri munkálatok során, építkezések alkalmával. Mindezekkel együtt is sajnálatosan kevés a város legrégebb részein előkerült kerámia. Fokozta ezt a hiányt régészeink azon szemlélete, amely az újkori leletek feldolgozására, felszínre hozatalára kevesebb gondot fordított. Bár közigazgatási szempontból külön település volt Miskolc és Diósgyőr, a földrajzi közelségük s a történelmük szoros összefonódása miatt kerámiatörténeti vonatkozásban már a középkortól egy egységnek tekintem őket. 1365-ben ugyanis Nagy Lajos Miskolc falut az akkor még szomszédos diósgyőri váruradalomhoz csatolta. Ekkortól mintegy ötszáz éven át tartozott a várhoz, illetve a királyi birtokot képező diósgyőri koronauradalomhoz. Nagy Lajos adományozta Miskolcnak az oppidum, mezővárosi címet, szabad bíróválasztást, vásártartási, s még néhány városiasodást segítő jogot. Zsigmond Mária halála után második nejének, Borbálának adományozta a várat, mely ettől kezdve a magyar királynék jegyadománya volt. Ezt a státusát II. Lajos halála után a külföldre menekült Mária királynétól I. Ferdinánd vette el. A 14-15. századi Miskolc életében tehát nagy szerepet játszott a diósgyőri királyi központ, amely nagyszabású építkezéseivel, a királynak és kíséretének gyakori jelenlétével jelentősen felgyorsította a fejlődését. 1544-ben a budai pasa csapatai elérték Miskolcot is és a lakosságot hódolásra kényszerítették. A város 1687-ig, Eger visszafoglalásáig adózott a töröknek. Ebben az időben Miskolcot tulajdonuknak tekintették a diósgyőri zálogtulajdonosok éppúgy, mint az Egert birtokló törökök. A bizonytalan politikai helyzet ellenére a város folyamatosan gyarapodott, míg az egymással és a királlyal is perlekedő, gyakran cserélődő zálogbirtokosok kezén pusztulásnak indult a diósgyőri vár: 1588-ban már hiányos tetőről, romos palotáról szól a végvárak helyzetét felmérő jelentés. Állapota rohamosan romlott, a 18. század elején még egy részét használták, de 1755-ben már lakatlan. 18 Ez idő alatt Miskolc eredményei a várost övező hegyoldalakon folytatott bortermelés növekedésében, a kézművesség fejlődésében és a lakosság számának folyamatos növekedésében mutatkoztak. 1554-től a város protestánssá lett, benne középfokú iskola működött, melyet a pataki kollégium támogatott. A 16. század végére már 13 céh működött a városban, a lélekszám 5 ezerre nőtt, ami akkor elérte Kassa lakóinak létszámát. A zálogbirtokosok az 1540-től az 1702-ig tartó tulajdonlásuk idején a miskolci jobbágytelkek egy tekintélyes hányadát továbbzálogosították, néha többszörösen egymás után. Ennek a különböző jogokkal továbbadott zálogosításnak köszönhetően a tulajdonosok vagyonosabb rétege felszabadította magát a jobbágyi viszonyból. A 18. század elejére ki18 Czeglédy!., 1988. 24.
