Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)
A MISKOLCI FAZEKASSÁG KORAI TÖRTÉNETE
alakult Miskolcon egy jobbágyokból, armalista és birtokos nemesekből, kézművesekből és írástudó értelmiségiekből álló társadalmi réteg, amely tényleges tulajdonokkal rendelkezett a jobbágytelkek és a szőlőbirtokok túlnyomó többsége fölött. Erre a rétegre támaszkodva tudta a város 1702-ben megváltani magát a zálogbirtokosoktól. 19 1727-ben megépült a vármegyeháza, Miskolc Borsod megye állandó székhelyévé vált, ezzel is növelve a városlakó nemesség súlyát. Néhány évtized önállóság után 1755-ben azonban Mária Terézia újra a koronauradalom alá vetette. A legtöbb kerámia természetesen a diósgyőri várból került elő. A feldolgozásuk során figyelembe kell venni, hogy a várásatásból származó anyagot többszempontú vizsgálatnak kell alávetni, mint a városban előkerülteket. A királyi központban nagy volt a kereskedelem hatása: külön kell választani a helyi és a vásárolt készítményeket. A várakban egy időben többféle társadalmi réteg élt, amely mind használt kerámiát, melyek között minőségben, díszítésben nagy különbségek voltak. Ezeknek a különválasztása az elemzőnek nem kis gondja. Jellemző, hogy míg a kályhaszemekről, kályhacsempékről bőséges régészeti feldolgozás áll rendelkezésre, addig az edényekről szóló régészeti szakirodalom sokkal kevesebb, és komoly datálási problémával küzd. Fontos adalék, hogy az elemzett ólommázas edénydarabok többsége nem közvetlenül a várból, hanem a vizesárkon kívüli területről került elő, pl. az uradalom egykori kőépülete, az ún. erdészház alól. Nehezíti a leletek feldolgozását az is, hogy a miskolci belvárosban kiásott kerámia szinte kivétel nélkül feltöltésből való, két-, esetleg háromszáz év fazekastermékei összekeveredve feküdtek a föld alatt, s ez a pontosabb datálást szinte lehetetlenné teszi. 20 A diósgyőri várban, Miskolcon a belvárosban a Sötétkapunál és a színház rekonstrukciójakor végzett nagyobb leletmentés, a diósgyőri pálos kolostor, valamint az ónodi vár ásatásaiból előkerült kerámia anyagának vizsgálatához hódoltsági magyar és török kerámiáról szóló tanulmányokat vettem összehasonlítási alapul. 1 Az Északi-középhegység várainak ásatása során előkerült kályhacsempék alapján Nógrádtól Sárospatakig kimutatható a 16-17. században egy egységes fazekasstílus, amely az északi végvárak mögötti mezővárosokhoz köthető. 22 A gótikus csempékkel ellentétben, melyek nyugati hatást bizonyítanak, a 16. század végén megjelent díszítésmód keleti rokonságot mutat és bizonyosan hazai termék. Voit Pál az egri vár ásatásakor előkerült zöld mázas, reneszánsz virágdíszű, feliratos kályhák készítőjének keresése közben jutott el a miskolci fazekasság vizsgálatáig. A felvidéki városok céhes termékeihez képest provinciálisabb, de a kézműves jobbágy, vagy a falusi fazekas színvonalánál igényesebb, egyéni megfogalmazású reneszánsz kerámia miskolci eredetre utal. Egy Miskolci Mihali nevét ábrázoló csempének és egy egri kályhapárkány-töredék 1/574-es évszámának segítségével azonosította ezt a miskolci mestert." 3 Ehhez - Marjalaki Kiss Lajos levéltári kutatásainak segítségével - a kor azon névadási szokását használta fel, mely szerint a 17. század végéig nagy valószínűséggel az iparosok nevének előtagjaként a mesterségük szerepelt, ha pedig más városban dolgoztak, felcserélték azt a származási hely nevével. Mivel a történeti források elégtelen volta miatt megbízhatóbb módszer nem áll rendelkezésünkre, a továbbiakban szintén e névadási szokást használjuk fel azzal a meggyőződéssel, hogy ha nem is feltétlenül bizonyos egy-egy név esetében a szakmával való direkt azonosítás, összességében mégis valós kép rajzolható fel általuk. 19 Tóth P., 1991. 135-137. 20 Komíiwmy J., 1957/a., 1957/b. 21 Holl !.. 1963. 65-86., Soproni O., 1959. 1982., Lázár S., 1986. 35-65., Kovács Gy., 1984., MihalikS, 1942., Valter!., 1984. HVoitP., 1954. 118., BárdosE., 1976. 53., GyuriczaA., 1992., Kalmár L., 1959.27. 23 Voit P., 1954. 118-122.
